Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása

vármegyei főispán május 9-én a miniszterelnökhöz küldött beadványában kifogásolja a rendelet kiterjesztését azokra, akiket éppen a magyar és a német állam között megkötött szerződés révén kényszerítettek az SS-be. Sokan a kényszersorozáson sem jelentek meg, vagy szökéssel, bujkálással igyekeztek a bevonulási kötelezettséget kijátszani. A miniszterelnök válaszában a fegyverszüneti szerződés előírására hivatkozik, amely - szerinte — nem tesz lehetővé egy ilyen jellegű árnyalást. A főispán által fölvetett problémát azonban súlyosnak, valósnak tartja, ezért küldi el a bel- és a külügyminiszternek azzal a megjegyzéssel, hogy kívánatosnak tartaná, ha a kényszersorozás által állampolgárságukat vesztett személyek a „rendőri őrizet alá helyezésre vonatkozó jogszabályok keretein belül minden lehető könnyítést" megkapnának addig is, amíg a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal a kérdést nem tisztázzák.

42 A fegyverszüneti szerződés - mint láttuk - önmagában nem jelentett garanciát sem a németek elhurcolásának megszüntetésére, sem egyéb jogi viták automatikus rendezésére. Jelentősége Magyarország jogi státuszának megváltoztatásában volt. Lehetővé tette mind a magyar kormány, mind a helyi közigazgatási vezetők számára a szovjet hadsereggel szembeni határozottabb fellépést. Ennek hatására bontakozhatott ki az a mozgalom is, amely a tavasz folyamán a szovjet hadsereg által elhurcolt lakosok szabadon bocsátását követelte. A Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság 1945. március 18-án kiadott 26. sz. rendelete értelmében végezték el az önkormányzatok a szovjet katonaság által elszállított magyar állampolgárok összeírását. Az eredményesebb eljárás érdekében a nemzeti bizottságok a névjegyzékek összeállításakor a hozzátartozók részére ún. nemzethűségi igazolásokat adtak ki, illetve a névjegyzékeken jelezték álláspontjukat. A helyi önkormányzatok és a vármegyei közigazgatás szervezetei határozott föllépésért ostromolták a kormányt. A Csanád megyei alispán 1945 márciusában a Miniszterelnökségnek írott kérelmében általános panaszokat és jogorvoslási igényeket fogalmazott meg, amikor azt írja: ,Д kiszállított munkások között igen sok olyan személy is volt, aki magyar érzelmeiért az elmúlt rezsim alatt is üldözésnek volt kitéve, és olyan is akadt, aki németül egyáltalán nem tud. A lakosság között nagy elkeseredést keltett és kelt ez a bánásmód, és az érdekeltek állandóan panaszaikkal és kéréseikkel keresnek fel, hogy elhurcolt családtagjaikat keressük meg, és hassunk oda, hogy azok Oroszországból térjenek vissza. 41 Halmosy, 1983- 585. - BKMÖL. Bács-Bodrog vármegye főispánja 479/1945. 42 MOL. J.Gy. Miniszterelnökség iratai 2115/1945.