Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
ugyancsak sajátos módon - szövetségesei tárgyalókészségét a birodalmi németek, valamint a közép-európai országokban élő német nemzetiség elhurcolásához való hozzájárulásként értelmezte. Magyarországon a német nemzetiségű lakosság „közvetlen hátországi munkára" történő mozgósítását a szovjet parancsnokság 1944. december 22-én kelt 0060. sz. parancsa rendelte el. 33 „Az elhurcolást magyar hatóságok, elsősorban a községi és a járási szervek közreműködésével hajtották végre, miután a Teheráni Konferencián a nagyhatalmak abban állapodtak meg, hogy a megszállott országokban nem vezetnek be katonai közigazgatást. A végrehajtás terhe és felelőssége a helyi (községi, városi), valamint a járási közigazgatási apparátusra nehezedett, melyek igen sok helyen az ideiglenesség képét mutatták. A megyei közigazgatás, majd az éppen csak megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány az eseményekről később értesült. A hírközlési hálózat ugyanis a háborús események következtében alig működött. Emiatt, valamint a frontok elhelyezkedése miatt a központi szervekkel a kapcsolat igen hiányos volt. A legfontosabb ok pedig az, hogy a szovjet katonai hatóságok mindezt járási parancsnokaik révén intézték. A települések így magukra maradtak, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, tág tere nyílt a szubjektivizmusnak, a bosszúnak, illetve a katonai önkénynek." 34 Az akció egészét jellemzik a Bács-Bodrog megyében történtek. A szovjet katonai parancsnok 1944. december 28-án élőszóval kérte meg csonka Bács-Bodrog vármegye azon községeinek névsorát, ahol a lakosság túlnyomó része német volt. A bajai járás főjegyzője által készített kimutatás fölhasználásával azonnal elkezdődött az érintett községekből a svábok elszállítása. A helyi lakosság 33 Beregszász körzetében 1944. november 19-21-én többségében magyar férfiakat vittek el munkaszolgálatra. Az ő érdekükben Miklós Béla miniszterelnök január 7-én levélben interveniált Kuznyecov vezérőrnagynál. Mint írja, „a beregszászvásárosnaményi műúttól keletre eső községekből (...) a papokat, ruszinokat, cigányokat, zsidó és görögkatolikus vallásúakat visszaküldték. A magyarokat Sztryjbe vitték, továbbá Szolyvára, ahonnan a lavocsne-csapi vasút mentén munkára osztották őket. A munkaszolgálatra igénybe vett magyarok elhelyezése és élelmezése — a beérkezett panaszok szerint — nagyon gyönge. Sokan megbetegedtek, mert meleg ruha nélkül vannak." Az elhurcolás a következő községeket érintette: Tarpa, Gulács, Jánd, Gergelyi, Tákos, Csaroda, Marok, Hete, Fejércse, Tivadar, Barabás, Vámosatya, Tiszakerecsény, Beregdaróc, Beregsurány, Nagybánya. — Magyar Országos Levéltár /MOL./Jelenkori Gyűjteménye /J.Gy./ Miniszterelnökség iratai 29/1945. 34 A legújabb kutatási eredmények szerint 40-65 ezerre tehető azoknak a magyarországi német származású és nevű magyar állampolgároknak a száma, akiket a szovjet katonai hatóságok és a Debrecenben megalakult ideiglenes magyar kormány közötti megállapodás értelmében hurcoltak el. Erdmann, 1990. 5-26. — Füzes, 1990a. 39- — Füzes, 1990b. 86.
