Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - A kollektív bűnösség elfogadása
A Magyar Kommunista Párt és a Szlávok Antifasiszta Frontja közötti szoros kapcsolat megalakulásuktól kezdve megfigyelhető. A horvátok és szerbek által lakott községekben mind Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyében, de másutt is, a Front helyi szervezeteinek alapító tagjait ott találjuk a Magyar Kommunista Párt szervezeteinek alapítói között. 32 A magyarországi délszlávok háború utáni törekvéseivel szemben tanúsított toleráns állami magatartást azonban nem elsősorban a népcsoport kulturális, szervezkedési és egyéb jogainak biztosítása, hanem a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság jóindulatának megtartása, a Jugoszláviával való jószomszédi viszony kiépítése, s a zátonyra futott csehszlovák-magyar kapcsolatok külpolitikai ellensúlyozása motiválta. A kollektív bűnösség elfogadása A magyarországi német nemzetiség háború utáni megítélését, a vele szemben alkalmazott eljárásokat a nagyhatalmak állásfoglalásai, az ország kül- és belpolitikai helyzete, valamint a hazai politikai erők törekvései határozták meg. Még mielőtt azonban a belső politikai viták a felelősség megállapításának módjáról és mértékéről elkezdődhettek volna, a szovjet hadsereg már 1944 novemberében-decemberében végrehajtotta azt a büntetőakciót, amelynek következtében több tízezer magyarországi német került a Szovjetunió lágereibe. A Szovjetunióban a német munkaerő igénybevételét a jóvátétel egyik formájának tekintették. A szovjet hadsereg által deportált németek tízezreivel az ország munkaerő-szükségletét igyekeztek biztosítani. Ezeket az akciókat tervszerűen, jó előre fölkészülve, az érdekelt országokat és a szövetséges nagyhatalmakat kész tények elé állítva hajtották végre. A romániai és magyarországi események idején semmiféle nemzetközi szerződés vagy megegyezés nem tette lehetővé, hogy a polgári lakosságot idegen országban munkavégzésre igénybe vegyék. Első ízben 1945 februárjában a nagyhatalmak Jaltai Konferenciáján került szóba a német munkaerőnek jóvátételként történő igénybevétele. Roosevelt fölvetését - jellemző képmutatással — Sztálin azzal utasította el, hogy a Szovjetunió még nem készült föl a kérdés tárgyalására. A végrehajtására viszont annál inkább, hisz ezzel egyidőben már jószerivel be is fejeződött a romániai és magyarországi. németek elhurcolása. A Szovjetunió 32 Lászlity S, 1979. 195.
