Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])
Nemzetiségpolitika Magyarországon - 1945 - Koncepciók és realitások
A Barankovics István vezette Demokrata Néppárt szerint: „ebben a demokráciában a többség kormányoz ugyan, de a kisebbségnek mindig megmarad szabad véleménynyilvánítási és szervezkedési joga (...) nem lehet demokráciáról beszélni ott, ahol a többség elnyomja a kisebbséget (...)." 25 A Magyar Radikális Párt úgy vélte, hogy a mai többségből holnap kisebbség lehet, és fordítva. A valódi demokráciában az alapvető emberi jogok - az élet, a becsület, a személyes szabadság törvényes oltalma, a szólásszabadság és a közügyekben való részvétel joga - mindenkit egyenlően megilletnek. Tehát nemcsak a többséget, de a kisebbséget is. 26 Az 1945-ben alapított Független Szocialista Néppárt 21 pontban foglalta össze programját. Egyedül ők követelték „a fasiszták és németbarátok megsemmisítését, de nem hóhéri úton." Ugyanakkor a népoktatás teljes átszervezését kívánták, illetve annak megtisztítását a „fasiszta mételytől." 27 A П. világháború után aktív szerepet vállaló pártok programjai jól tükrözik: a nemzetiségi kérdés jobbára nem, vagy csak általános megfogalmazásban — az egyéni szabadságjogok biztosítása révén — került be a feladatok közé. A Magyarországon élő nemzetiségek gondjainak megoldását elsősorban az anyanemzeteikkel való külpolitikai kapcsolatok rendezésében látták. A hazai nemzetiségek kéréseinek, követeléseinek teljesítése a határokon kívül élő magyarság helyzetével függött össze. Azaz ismét a viszonosság elve, az adott ország területén élő nemzeti kisebbségeknek a két ország kapcsolatában eszközként történő felhasználása került előtérbe. A magyarországi politikai pártok vagy nem ismerték fel, vagy nem a súlyának megfelelően kezelték a nemzetiségi kérdés hazai és regionális jelentőségét. Az egységes elvi szabályozás és annak gyakorlati megvalósítása helyett az egyes nemzetiségeknek különböző megítélésben volt részük. Mind jogi, de még inkább gyakorlati lehetőségeikben nagy eltérések mutatkoztak. Jó példa erre a magyarországi délszláv népcsoport háború utáni aktivizálódása, hisz az ő lehetőségeiket, törekvéseiket is elsősorban a szovjet-orosz hadsereg jelenléte, a pánszláv tudat ismételt megerősödése határozta meg. Még a harcok befejezése előtt ismét napirendre került a bajai háromszög Jugoszláviához csatolásának kérdése. A déli határmenti falvakban jelentős mozgalom bontakozott ki a szerb törekvés csakúgy mint az itt élő népcsoportok összefogását. — Balogh-Izsák, 1979.226. 25 Barankovics, 1945. 1-32. 26 Csécsy, 1945. 1-4. 27 Izsák, 1983. 36.
