Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945–1948 között. A németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései (Kecskemét, 1993 [!1994])

A magyar-szlovák lakosságcsere és a magyarországi telepítések összekapcsolódása - A szlovák-magyar viszony és a lakosságcsere (1945-1947)

A csehszlovákiai magyar lakosság teljes kiszolgáltatottságáról 1945 tavaszától a hazai politikai sajtó is egyre több információt közölt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány pedig - a koalíciós pártokkal egyetértve - 1945 júliusáig 27 alkalommal fordult a SZEB-hez a csehszlovákiai magyar nemzetiség ügyében, mindenekelőtt a köztársaságból történt kiutasítások miatt."

283 A magyar kormány diplomáciai próbálkozásai azonban eredménytelenek maradtak. A potsdami értekezlet ismét elutasította a szlovákiai magyarság kitelepítését, ami csalódást keltett a csehszlovák politikai vezetőkben. Ugyanakkor azonban a magyarországi németek kitelepítésének lehetősége azt a reményt táplálta, hogy erre való hivatkozással mégis megvalósíthatják a magyarok tömeges kitelepítésének tervét. A magyarországi politikai pártok a potsdami határozatok kompromisszum jellegét - nevezetesen, hogy a hazai német nemzetiségű lakosság kitelepítésének lehetősége elsősorban a Szovjetunió támogatását élvező csehszlovák kérés eredménye, akik így teremtettek hivatkozási alapot a magyarok kitelepítésére - nem vették tudomásul. A helyzetnek kizárólag azt a potenciális belpolitikai előnyét igyekeztek kihasználni - főként az MKP és az NPP -, amely a földreform kapcsán földhöz juttatandó nincstelen lakosság birtokba helyezésével járt, és nem vették tudomásul a „lehetőségnek" a szlovák-magyar viszonyban jelentkező kényszerítő erejét. Míg egyik oldalon bíztak a csehszlovákokkal történő megegyezés lehetőségében, és hangsúlyozták a két telepítési akció összekapcsolásának elfogadhatatlanságát, addig a másik oldalon a németek kitelepítéséből adódó belpolitikai tőke kihasználására törekedtek. A magyar kormánynak és a politikai pártoknak ebben a kérdésben tanúsított viselkedését nem csupán szűklátókörűség, hanem politikai felelőtlenség is jellemezte. A potsdami határozatokat követően „Prágában el kellett dönteni: vagy az erőszakos kitelepítés háború végi koncepcióját újítják fel, vagy a szlovák kormányhivatalok saját hatáskörükban a belső megoldásokat kezdik végrehajtani (széttelepítés, reszlovakizáció), vagy pedig a magyarokkal való kétoldalú megállapodást kell megcélozni."

284 Miután a magyar kormány a nyár folyamán többször kifejtette azt az álláspontját, hogy lakosságcserét csak megfelelő területi kompenzációkkal összekapcsolva tart véghezvihetónek, a 283 Balogh, 1988. 109. — Több ízben kérte a magyar kormány a Szovjetuniót, hogy „a jövóben is nyomatékosan járjon közbe a szomszéd államok kormányainál az ott élő magyar őslakosság üldözésének megakadályozására, különös tekintettel a cseh-szlovákok ellen." - MOL. J.Gy. Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának iratai IV./36. 284 Szarka, 1991. 27.