Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Bottyán János is azt írja, hogy ha az német általjön az Tiszán, instructioja szerént eö is kész általjőni, de az Dunántúl való had csak resolválta magát, hogy által nem, de ámbár általjöne is, így értvén már Nagyságod az dolgot. Általláthattja, hogy ha az Maros mellé veszi magát, minekünk semmi próbát rajta sohul sem lehet rajta(sicl) tennünk, ha Erdély fele megyén, egész addig, hanem ha Várad fele fordul, ottan lehet mind lovassal, mind gyalogal vesztegetnünk. Csekély elmém szerént azért Kegyelmes Uram, én ezen hadnak itten semmi hasznát nem látom, próbát nem tehetvén s lovának élése sem lévén sohol egész az Berettyóig, itten heverni, hanem Békésnél, Sarkadnál s itten hadnék vigyázó stráza forma lovashadat, az többi had pihentetné lovát s akasztana valami ruhácskát telére magára, magunk penig Várad fele való utakot vágatnók be s készítenők el az hajdúságnak próbáló helyeit, úgy szintén Erdélynek is mindenüt levő passussait, mert addig biztattyuk magunkat, hogy viszatér, viszatér, hogy észre sem vészük, mikor és merre, csak Erdélyben toppan. Ezen had akkor, ha most is itten hever, eloszlik ruházzattyáért, lova elbeczekedik,

3 bizony tartok attul, nem az németet, hanem magunkot teszük maródivá. Debrecen várossának is nem igen látom kedvét az kibontakozásra. Én ugyan keményen parancsoltam s pátenseket is bocsátottam, de felette akarván, ha Nagyságodnak udvarolhatnék, míg Erdélyben bemegyen, felette szükségesnek is látnám. Kirül kegyelmes resolutióját az midőn várnám, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. 1/ Nincs a levél mellett. 2/ Azaz: fű. 3/ Sic! Tollhiba lehet, nyílván: elbetegesedik. 280. Mezőtúri tábor, 1705. október 10. Károlyi Sándor levele II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez. Megköszöni, hogy elfogadta meghívását. Bottyán hadainak engedetlensége. Különböző katonai és hadellátási hírek és ügyek. Eredeti, sajátkezű írás. MOL G. 15. RSzL. I. 1. Caps. B. Fasc. 22. Méltóságos Fejedelem, Nekem Nagy jó Kegyelmes Uram. Nagyságodnak kétt rendbeli kegyelmes válaszait de deto 7. et 8. hujus

1 kelteket nagy alázatosságal vettem,

2 eddig folyt való dolgokrul Nagyságodat minden naponként bövségessen informáltam. Ugy Méltóságos Generalis Antal Urat s az többit, továb is annak követője leszek, csak eö Nagyságok ne késsenek, mert az ellenség, ha mit akar tentálni, tudván, hogy az üdőbül is kikopik, bizony nem fog késni. Alázatos instantiámra hogy Nagyságod legkisebbik szolgáját puszta házamnál való méltóságos megjelenésével kegyelemesen méltóztatik megvigasz-