Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)
Dokumentumok
talni, életem fottáig megszolgálni igyekezem, 3 anyival inkáb, hogy csekély szolgálatomért szolgájának szolgáihoz is megígért kegyelmességét értem, köteleztetem vélek edgyütt Nagyságod holtig való szolgálattjára. Tiszteimnek is mai napon declaráltam Nagyságod hozájok nyújtót kegyelmességét, hiszem Istent, alázatos devotiojok szerént vérek ontásával is kíványák s fogják is demereálni Nagyságod gratiáját. Egyéb dolgokrul már Nagyságodat bővön informáltam portásim relatiojábul, máskülömben vagyon mostan az Körös Maros közi az nagy égés miá. Mindazáltal pro 15. személyem szerént attentálok valami próbát, ha csak Isten megtart és meg nem gátol, de azt csudálom, hogy Nagyságod is mégis kételkedik Erdélyre való menetelérül az ellenségnek. Való, hogy ratioi és consideratioi bővön lehetnek, de mindazoknál nagyob az eö felfuvalkodása. Azért Kegyelmes Uram, bizony elmegyen s noha Nagyságod írja, hogy vagyon az passussokra gondgya, megengedem, de nem minden parancsolatnak látom effectussát. Kérem Nagyságodat, legyünk szorgalmatossabbak, késő in confusione munkálódni. Csak gyalogom legyen, az váradi utakat magamra assumálom Bottyán Apámmal. Az rézpínz iránt Nagyságod parancsolattját continuáltatnom. Szolnokrul is Nagyságodnak megírtam volt, hogy Szappanost kihoztam, kit holnap expediálok Bellényes fele jó instructioval. Bottyánnak adot instructiom párját Nagyságodnak megküldöttem vala, abbul megérthette Nagyságod, hogy hogy (sic!) még tüllem úgy disponáltatot, hogy az német általjövételével által jöjön, de már egynehány levele vagyon, kiben írja, hogy az Dunántúl való had és maga ezeré által nem akar jőni, hacsak fizetése, munderungja meg nem lesz, de maga eljön. Most utol penig azt írja, hogy ágyban fekszik, beteg, s maga sem jöhet, illyen az világ és ollyan a magyar. Kérem azért Nagyságodat, legyen provisio pínzbül, ne esküdgyem anyit hamissan nekik. Az töb hadak is most télére fognak fizetést Kegyelmes Uram, kívánni, ha penig Nagyságod elmegyen közülünk, az bizonyos, hogy árva leszen Magyar Ország, ha(nem) mások percipiállyák az koronát. Az tápai nádas Kegyelmes Uram, olly zöldcség, mintha tavasz volna. Aldgyúval is igyekeztem volna én oda, de nem adgya módgya, már 15-dik valahol, de próbálok. Mindazáltal Kegyelmes Uram, mint ma megírtam Nagyságodnak, nincsen módunk infestálásában, ha ugyan általjön s az Maros mellé veszi magát. Levelem végzése uttán érkezek levelem, hogy még tegnap volt hígya, hanem Tápénál készíti. Kedden penig az Bácskaságrul 15 zászlóallya rác jött hozzá. Ki is 400bul álló ha volt mindöszve, kenyér szűkön vagyon közöttük. Ha lehetséges lött volna, örömest valahol udvarlottam volna Nagyságodnak, mert tartok, ha Isten Nagyságodat beviszi, ideki gyámoltalanul ne legyünk s örömest érteném Nagyságod kegyelmes resolutióját, occuralando casussokban mihez tartsam magamot és honnat mit várjak.
