Kecskemét város és körzete I. - Iratok a Rákóczi szabadságharcból (Kecskemét, 1992)

Dokumentumok

Méltóságos Fejedelem, Nekem jó Kegyelmes Uram. Ma negyed napja Szűcs János Apámat közel háromezered magával által bocsátottam vala az Körözsön illyen okon, hogy mindgyárt Vásárhely sTápé fele bocsásson portást, az ki megnéze az németeknek táborát, ha kött-e? hidat valahol, vagy sem, s azon portás Makóra menyen eleibe. Maga azalat fordullyon Csanádnak s ottan próbálván, megtudgyák, ha az aradi rác elment-e? már Szegedhez, vagy sem, s ha elment, jöjön visza, holot még hátra volna, Vásárhelyi réteken megtelepedvén, mind Csanád s Arad fele, mind penig az német tábora fele az Tiszára portázás által vigyáztatván, magamot tudósítson, s ha még az rác el nem haladót, adgyák tudtomra, azonnal magam is uttánnok indulok, s egész Aradig megyek fel az Maros mellet. Csekély ítéletem szerent az dispositio nem volt rosz, s úgy hiszem, effectussa is nem lesz vala káros, hogyha az szerent vitték volna végbe. De Kegyelmes Uram, Vásárhely fele portásokot noha elbocsátották, de az Tiszához el nem ment, s'úgy mondgya, hogy nem is parancsoltak neki, magok penig Csanád alá ütvén, egynehány rosz rácot vágtának és fogtanak, s aval Makóhoz mentenek. Portásokat ottan találván, semmit nem tudót mondani, hanem makói ember lévén Szegeden, attul az s noha(sic!) instruction! in scriptis volt nállok, mindazáltal sem az praescribált helyre nem szállottanak, sem penig engem nem tudúsitottanak, hanem consiliumot tartván, hírem nélkül csak viszatértenek, s elhűlék belle, hogy tegnap csak nyakamba jövének, azzal jővén élőmbe, hogy magamnak sem javalják azon pusztára való kimentemet. Le nem tudom Nagyságodnak írni, micsoda búval és haragal voltam, mert nagy és víz nélkül való lévén az puszta, az hadnak lovát úgy meghajtották és rontották, hogy kétt vagy három száz is gyalog hajtotta lovát visza és alkalmas el is marat s odaveszet elalván. (?) Magam penig nem vagyok anyid magammal, hogy nálok nélkül próbát tehetnék, vélek pedig emiá nem lehet. Hanem mivel semmi bizonyost nem hoztanak, kéntelenítetem Nyúzót vagy század magával alá bocsátanom az Tisza fele, s ugyan eötet visza is várnom, s addig ezeknek lovok is talám valamit pihenhetik s próbálhatok. Ad interim ezen rácok és makói emberek examenyét Nagyságodnak praesentibus includalom,

1 magunk dolgairul penig Kegyelmes Uram, így informálhatom, hogy miolta ide szállottunk is, szalmán és füvön vadnak lovaink, s ha az német általjön is az Tiszán (kiben kéttségem sincsen), az Maros mellet megyén fel. Holot mindene elég vagyon, s ámbár szénáját, szalmáját megégetnők is, Szűcs János azt mondgya, hogy ollyan fö

2 vagyon, valamint tavaszai, mindenüt, és így neki ugyancsak elég subsistentiája leszen, s az rácot mindenütt oldalt jártattja maga mellet. Az puszta felöl ki miá mi semmit sem fogunk próbálhatni, sött nem is subsistálhatunk, mert valamihent az Körözsön általmegyen ember, azonnal égésre talál, úgyhogy az egész pusztán egész az Szárazérig egy tarisznya füvet ember nem találna, vizet sem sohol is. És így nemhogy próbálhatnánk, vagy árthatnánk neki, de nem is subsistálhatunk, hol hét s hol nyolc mélföldbül alván azon éget száraz pusztának nagysága, sött ha az rácság elő talállya ezen hadat venni, nagy kártul is tarthatni.