Iványosi-Szabó Tibor: Kecskeméti szabályrendeletek 1659–1849 (Kecskemét, 1991)

Bevezető

hogy a szabályrendeletek nemcsak a szűkebb értelemben vett helytörténeti feldolgozások számára nélkülözhetetlenek, hanem a különféle társtudományok számára is igen hasznosak, célszerűnek látszott, hogy a XVII-XIX. század levéltári anyagában fellelhető kecskeméti statútumokat közreadjuk, és legalább ezen forrástípuson belül bővítsük a publikált anyagot. A Cumania X. és XI. kötetében így jelent meg két részletben az 1790-ig terjedő időszakra vonatkozó közel másfélszáz rendelet szövege.

5 Már a második rész gyűjtése és közreadása során nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre bővebb forrásanyag és az egyre szakszerűbben megfogalmazott statútumok szétfeszítik azokat a kereteket, amelyek a Cumania tiszteletreméltó kezdeményezésként rendelkezésre bocsájtott. A későbbi éràzedekben nemcsak a város lakosságának száma gyarapodott rohamosan, hanem népének gazdálkodása is számottevően módosult A város magistrátusa a megváltakozások során egyre önállóbban járhatott el, a növekvő igények, a fokozódó belső társadalmi konfliktusok, a kibontakozódé reformtörekvések stb. megkövetelték, hogy a városi közösségen belül a súlyosabb ütközéseket különféle rendszabályokkal megelőzzék, vagy a márkirobbant ellentéteket minél gyorsabban levezessék.

6 Tekintettel arra, hogy az elmúlt években megkezdődött Kecskemét város monográfiájának előkészítő munkálata, feltétlenül indokolt lenne minél szélesebbkörű forrásanyagot közreadni. Mivel erre a közeljövőben lehetőség nem lesz, célszerűnek látszik legalább egy olyan forrástípuson belül a megközelítő teljesség figyelembevételével az iratok publikálása, amelyiknek sokoldalúan lehet hasznát venni, ugyanakkor terjedelme alapján nem válik megoldhatatlanná az anyag összegyűjtése, sem a feldolgozással kapcsolatos munka, sem pedig a kiadással kapcsolatos fedezet előteremtése. Ezúttal a forradalom és szabadságharc lezárulásáig terjedő időszakban létrehozott statútumokat gyűjtöttük össze. A csaknem két évszázadot jelentő korszakból több száz rendszabás maradt ránk. Ebben a két évszázadban a város és lakossága rendkívül nagy változáson ment át. Lényegében három nagy szakasz rajzolódik ki elég élesen. Az első félévszázadnyi időszak önmagában is több kisebb részre oszlik, és legfőbb közös jellemzőként a háborús viszonyokat és annak hatásaként a legteljesebb létbizony talanságot lehet megjelölni. Az első fennmaradt statútum keltezésétől, 1659-től egy negyedszázadon át még a török szultán adószedői és katonái határozták meg az itt élők sorsát A csaknem folyamatossá váló háborúskodás, a tatár és a kuruc csapatok zaklatásai, az elemi csapások sora és a minden korábbit meghaladó mérvű adóztatás felidézése nélkül érthetetlenek lennének ezek az iratok. A több mint egy évtizedig tartó törökellenes háború, amely során bár végleg felszabadult a város és e vidék az ozmán hódítás alól, csak annyiban különbözött az előzőtől, hogy a létbizonytalanság, ha lehet még nagyobb lett, a sarcolok és az adóztatok száma a császári csapatok és a tábornokok megjelenésével tovább bővült. Az utolsó, a záró epizódot a Rákóczi szabadságharc nyolc éve alkotta,