Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

delicto mea, vei parentum meorum, et ne vindictom summás de peccatis, meg ne emlékezzél Uram az én szerzetemnek, az én atyáimnak a gondviselésben ejtett vétkeiről,és ne álly boszszút bűneinkért. (Tóbiás 3,3.) Azon Istentől végtére is azt kérem, hogy néked Főtisztelendő Ur! mint Salamonnak, det cor sapiens et intelligens, adgyon bölts, adgyon értelmes szívet (Királyok I. könyve 3,12.), hogy amelly népet mi a keresztény hitben s erköltsben, régi akadályok között, azok után is, talám heával neveltünk, ez órában pedig pásztori hatalmad alá engedelmessen és szívessen bocsájtunk,már igyenessebb időkben úgy igazgathassad, hogy életed fottán mondhassad; Pater, quos dedisti mihi, ex eis non perdidi quemquam, Atyám, akiket nékem adtál, senkit azok közül el nem vesztettem. (János evangéliuma 18, 9.) Vezesd most népedet ájtatossan a Szent Háromság Istennek templomába;

50 azután boldogul, ugyanannak mennyei országában. Amen. 50 Ez a tisztelendő páter piaristáké — melly a Felséges Királyi Helytartó Tanátstól rendeltetett varockialis szolgálatokra azomba, még az új felépül. Ezen tisztelendő

1 atyák méltóságos Groff Kohári István adakozó kegyelmességéből 1717-ben érkeztek Ketskemétre, szelídebb tudományoknak tanítása végett Folytattyák azt serényen. Most apród esztendőt töltő szerzetes ifjakat is nevelnek a CoJ/egíwm-jokban