Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

innét a nép között az isteni félelem és tisztelet tapasztalhatóképpen nevekednék, ámbár könnyebb s vidámabb lett volna a nyájra vigyázni; mégis mivel Isten parancsolattya: omnis arrima potestatibus sublimioribus subdita sit, minden lélek alája vettessék az felsőbb hatalmasságoknak (Pál apostol levele a rómaiaknak 13. 1.): ihol mind királyi, mind püspöki, böltsen költt akaratnak térdet s fejet hajtunk, üdvözítőnk Magyar Provintziájának és ezen ketskeméti klastromnak Szent Ferentz rendén lévő fiai; és az egyházi dolgokban való előjárást Főtisztelendő személyednek kezében, kész szófogadással botsajtyuk. Sőt igaz szívességgel is. Féreteszem azon kedves hasznot, mellyet hoz a juhoknak teje s gyapja; mert ezen testiekre jobb szemmel nem néz a lelkieket igazán betsülő pásztor. Az istenes kötelességet tekintvén én is, mondom másodszor is: szívessen válik meg szerzetem ezen gondviseléstől. Egy az, hogy a mi professionk, a mi klastromi életünknek rende, nem hozza azt magával. Más az, hogy a lelkiismeretet súlyossan terhelő dolog, és azt judicium durissimum, Isten előtt kemény számadás követi (Bölcsesség könyve 6. 6.); lehet pedig igaz kötelesség nélkül is, tsupán szeretetből szolgálni a lelkeknek. Tovább: a népnek szíves jóakarattya hozzánk végig hajlandó volt.

44 Nem is vétkessen vesztettük el eddig viseltt hivatalunkat; nem pirul ortzánk a népnek nagy tudatlanságáért, avagy gonoszságáért. Sőt, ha szabad kérkedés nélkül említeni, hogy sokat tettünk, sokat szenvedtünk érdemessen, bizonyíttya azon királyi kegyes végezést jelentő levél is,

45 mellynek erejéből, más okokra nézve, a tisztelendő egyházi emberekre bízatott Ketskeméten a lelki dolgoknak igazgatása. Szívessen válik meg szerzetem e tisztségtől annyiból is, hogy láttya helyébe olly bölts, emberséges, tehetséges úri személyt lépni, ki az keresztényi törvény ellen vétő embereket bátrabban dorgálhattya s büntetheti: ki a katoli44 Kitetszik Nagy Pest Vármegyének, melly eleibe e dolog iránt az ketskeméti katolikusok elei hívattattak, a Felséges Helytartó Tanátshoz Szent Iván havának 25. napján 1771. írott ittlétéből. 45 A bútsú-vételű beszédnek elein vagyon e levélről emlékezet.