Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

m s azon szoros és bajos időket, mellyekben audistis, hallottatok sok uralkodó nyomorúságot. A ti őseitektől maradott levelek

15 nevezetessen a fonnyasztó éhségről, az emésztő tűzről, a fegyveres ellenségekről, a dögletes betegségekről tesznek bizonyságot. A várast 1677-dikben (mennyire arányzom), fonnyasztó éhségről íratik, hogy siralmassan szorongató lett légyen. Bizony siralmassan szorongat a hoszszú koplalás; mert nem külső javait, mint a tűz, avagy fosztó kéz, hanem belső eleven részeit fonynyasztya és fogyasztva embernek. Be nehéz tsak egy nap is nem enni! hát egy hétig, egy holnapig ritkán s keveset enni, és ollyat enni, amit másszor tálam moslékba sem kevernénk? Valamint Szamaria varasában, a szamárfejet és a galambganéjt is drága pénzen fizették az éhezők. Azon iszonyú szükség és drágaság közületek e világból is szomorúan kivégezet sokakat, kiket a halálképű megsoványkozott késérők siránkozva temettek. Éhesztünk mi is veletek edgyütt; mert ahol tejet a nyáj vékonyan ád, a pásztor is szűken vajazhat. Ahol a Booz gazdának mezején kevés gabona terem; szegény Rút sem szedegethet sok gabonafejeket az aratók után. (Rut könyve 2. 3.) Ezen szükséget és drágaságot az emésztő tűz érte, melly jeles károkat tett 1678-dikban. Megégette nagyobb részét a varasnak, hathatós lángot vetett az iskolára, klastromúnkra, és ezen Szent Miklós p(arochia) templomára: porrá tette ennek majd minden szentséges eszközeit, ruháit, és tsak puszta földig romlott falait hagyta. Illy káros eset után a varasnak nagygyai hozzánk folyamodtak, hogy amit megrontott a tűz most nevezett tanuló, vagy istenes házakban, mi egybekéregetett költséggel hoznánk helyre. Ezen pusztulásnak alkalmatosságával, Deák Pálnak főbírósága alatt huszonnyoltz főbb emberek nevével költt levélnek ereje és bizonysága mellett, ezen templom, mois A VIII. és IX. a beszéd végén. 16 Emlékezet vagyon erről az VIII-dik levélben.