Bláho Vince búcsúbeszéde Kecskeméten 1772-ben (Kecskemét, 1991)

g «a m nostor és iskola örökké adatott a Szent Ferentz fiainak, valamég tsak egy találtatik Magyar Hazánkban.

17 Sulyossabbak voltak ezen tsapások annyiból, hogy jobbára fegyveres ellenség is hajtogatta, zsakmánylotta, tsigázta boldogtalan Ketskemétet. Viselted, viselted akkor szerelmes népem jugum ottomanicum, a kemény török igát; és midőn azt vonnád, a tatár korbáts is tsattant feletted. Akkor jöttünk mi franciscanusok lelki vigasz tálasodra, de sorsossaid lettünk keserűségedben. A pogány törökkel tzimboráló Tököli Imrének, lutheránus úrnak kalóz vitézei az Alföldön prédálván, ezen klastromból György nevű papunkat kihúzták, sok boszontás és tsufoltatás között nyergetlen lóra ültették, és több mélyföldre magokkal hajtották.

18 Dítsíretes volt atyáitoknak irgalmassága ezen igyefogyothoz, valamint a fillipieknek Szent Pálhoz; mert nagy fáradsággal és költséggel a kurutz

19 kézből őtet viszszahoztátok. Buda várát, első megszállása után, odahagyták a keresztény hadak 1684-dikben. Ugyanakkor a pesti törökök az idevaló tartományra futamodván, Páter Litkei Jánost, nem tudom melly haragból, külömb-külömbféleképpen gyötrötték, és hogy majd fogságba viszik, megragadták; de a könyörülő nép sok pénzen váltotta meg. Bene fecistis communicantes tribulationi, jól tselekedtetek, (szóllok Szent Pállal), hogy részesülvén a mi háborúságunkban és szenvedésünkben, magatok vállaira vettétek annak részét, hogy mi könnyebben viselhetnénk. (Pál apostol levele a ßllipibelieknek 4. 14.) Centum Deo gratias,

20 fogadgya Isten százannyiban. 17 Bizonyság ugyanezen VIII-dik levél. 18 Lásd az VIII, és IX-dik levelet, utánvetett jegyzésekkel edgyütt. 19 így nevezzük a pártütőket azon keresztes (crucesignati) vitézekről, kik 1514-ben Dósa György zászlója alatt, a törökökre készített fegyvereket a magyar nemesek ellen fordították. Epitome Timonis Societas Jesu ad citatum annum. 20 Magyarul: hála Istennek, vagy: fogadgya Isten. Ez a barát garas, mellyel az Isten nevében kolduló és Isten szerelméért kérő szerzetes a jótéteményért fizetni szokott, Istentől, mint kezestől, (Márk evangéliuma 9.40.) jutalmat kívánván.