Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 3. Parasztság

száma ellenére — érthetően a város egyik legfontosabb teherviselőjévé lett. Az ide sorolt háztartások tagjai anyagi megalapozottságuk, családi kapcsolataik és növekvő intellektuális igényeik révén nemcsak a mezőgazdaságból, hanem a város közigazgatásából és szellemi életének formálásából is egyre többet kért maga számára. Létszámában ugyan a legcsekélyebb a másfélszáz háztartásból álló nagygazda réteg, de a társadalomban elfoglalt helyét vagyoni súlya minden téren hosszú időre biztosította. Bár számuk sem becsülhető le, gazdasági alapjuk, vagyonuk, társadalmi és gazdasági befolyásuk nemcsak a városban volt meghatározó, hanem kihatott a környező települések életére is. A számokat, arányokat vizsgálva érdemes utalni arra is, hogy a tényleges gazdaságok közül minden tizedik ide volt sorolható! Ugyancsak nagyon figyelemre méltó, hogy a gazdaságok közül minden harmadik a közép- és a nagy gazdák tulajdonában volt. Ez azt jelentette, hogy néhány hasonló mezővárostól eltekintve a nagyfokú szegénység mellett, számát tekintve egy igen széles és nagyon jelentős vagyoni alappal rendelkező — paraszt-polgári — társadalmi réteg jött létre már a polgári állam megteremtése előtt Kecskeméten. Miként már több alkalommal is utaltunk rá, zselléren itt nem pontosan azt értették mint amit a közigazgatás és a jog terminológiája takart.

369 Kétségtelen, hogy aránytalanul nagy részük valóban nincstelen, vagy csak csekély javakkal rendelkező paraszt volt. De ezeket sem nyomorította az ország nagyobb részén még fennáló jobbágyi kötöttség, személyükben gyakorlatilag szabadok voltak, sőt mint a város polgárai ingatlanok (szőlő, szántó, stb) tulajdonosai is lehettek. Nagy részük semmiféle vagyonnal nem rendelkezett, napszámosként, alkalmi munkásként keresték meg élelmüket, ruházatukat. Ebből a kb. ezer háztartásból került ki a mezőgazdasági részes művelők jelentős része, közülük került ki változatlanul a cselédek nagyobb hányada is. Nem hagyható viszont figyelmen kívül, hogy 15%-uknak volt földtulajdona, és több mint 20%-uknak volt saját, bár csekélyke szőlője. (L. VI. táblázat.) Sajnos a zsellérek összeírása nem ad lehetőséget arra, hogy a köztük meglévő vagyoni különbségeket pontosan fel lehessen tárni, illetve életkörülményeikre nem lehet megalapozottan következtetni. A VII. tized tanácsnoka, aki néhány évvel később a város polgármestere lett, az átlagosnál részletesebben és alaposabban végezte el az összeírást, így munkája alapján tehetünk néhány észrevételt. Bár legkisebb számban ebben a tizedben éltek zsellérek, az adatok nyújtanak tájékozódási pontokat. Egyértelműen megállapítható, hogy az 54 háztartásból 33 családfő napszámos volt. Rajtuk kívül egy-egy molnár-, mészáros-, illetve •