Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

V. TÁRSADALOM - 3. Parasztság

asztaloslegényt vettek nyilvántartásba. Tehát ez is dokumentálja azt a kétségbe nem vonható tényt, hogy a zsellérek aránytalanul nagy része napszámos- és egyéb alkalmi munkából élt. Tizenhárom esetben található olyan háztartás, amelynek családfője mesterember volt, akik részben vagy egészében meg tudtak élni iparos tevékenységükből, bár nem volt feltétlenül önálló műhelyük, üzletük.

370 Ki kell emelnünk, hogy a város egészében a zsellérek nem elhanyagolható hányada, 7,7%-a nem, vagy nem kizárólag a mezőgazdaságból élt, hanem iparos, kereskedő vagy bérlő volt. Főleg ezek közül kerültek ki azok a háztartások, amelyekben cselédet, szolgálót is tartottak.

371 Ugyancsak utalnunk kell arra is, hogy bár a zsellérek közé sorolták az ekkor már jelentős számban lévő zsidó háztartásokat, a feldolgozásunkban alapul vett nyilvántartásokban ezek nem szerepelnek, mivel nem voltak a város teljes jogú polgárai, és így különféle kötelezettségeik teljesítését, azok nyilvántartását is más formában követelték. Egészen sajátos helyet foglaltak el a város társadalmán belül az un. téglások. Az összeírásokban kb. 50 háztartás tűnik fel több esetben is. Ezek sajátos körülményeik miatt sem a gazdák, sem a zsellérek közé nem lehetett bevenni. Életmódjuk és vagyoni helyzetük alapján gazdának nem voltak mondhatók, hisz foldbevájt putrikban laktak, a városban telkük, házuk nem volt, tégla és vályogvetésből éltek. Viszont a nyomorúságos, egészségtelen putri mégis a sajátjuk volt, nem másnál laktak, így zsellérnek sem minősültek. Esetenként 0170 az is előfordult, hogy csekélyke szőlővel, kerttel rendelkeztek. A tanyarendszer kialakulásával párhuzamosan jelent meg Kecskemét — és a környező, hasonló fejlődésen átment mezővárosok — társadalmában egy új, egyre népesebb társadalmi csoport, a kertészeké. Többségükben a zsellérek közül kerültek ki.

373 Tekintettel arra, hogy a gazdasági szempontból mind fontosabb tanyákon egyre több terményt, jószágot és különféle gazdasági felszerelést tartottak, ezek gondozásáról, védelméről a gazdáknak gondoskodniuk kellett. Az önálló lakással nem rendelkező zsellér család itt nemcsak szállásra, hanem az év egészében munkára is talált. Az esetek egy részében részesművelésre is vállalkozhatott. A kertészek gazdasági és társadalmi fontosságát jól érzékelteti az is, hogy nyilvántartásukra, majd bizonyos keretek között megadóztatásukra a magisztrátus újabb és újabb intézkedéseket tesz.

3 Tekintettel arra, hogy a forradalom előtt az egységes és szilárd keretek e tekintetben még nem alakultak ki, számukról az egyes pusztákon való megoszlásukról teljesen objektív képet nem lehet alkotni. A fennmaradt nyilvántartások (L. V táblázat) kb. nyolcszáz háztartásra terjed-