Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

III. IPAR - 3. Régi és új mesterségek

1817-ben ugyan még megtagadták az un. magazin épület bérbe vételét, melyben repce olaj malmot kívánt létrehozni,

244 de néhány év múlva tervét keresztül tudta vinni: 1821-ben 1320 ft-ért húsz évre megszerezte az engedélyt.

245 Bár a zsidó iparosokat a helybeli céhek maguk közé nem vették be, a tanács 1844-ben kisebb módosítással megfelelőnek találta folyamodványukat, amely szerint „.. .egy jótékony egyletet kívánnak alakítani, mely a rend fenntartását, egymás eránt követendő kölcsönös segedelmezést, szűkölködő társaik s legényeik s tanítványaik ápolását tartalmazza...", amely 19 pontba foglalta a legfontosabb követelményeket.

246 A helybeli zsidóság soraiban ekkor már 2 tímár, 2 szobafestő, 2 szabó, 2 pipaszerelő, 1 szűcs, 1 bádogos, 1 cipész, 2 sipkás és 1 üveges található. 47 A racionalitás és a valós igények kielégítése elől akkor sem zárkózott el a magisztrátus, ha a tanyák feldolgozó iprának fejlesztését kellett szolgálni. Akár a tanyagazdálkodás jogosultsága elismerésének is felfoghatjuk, hogy a negyvenes években Alpáron, Monostoron és Szentkirályon maga a tanács építtetett malmokat: 1844 augusztusában Bagi György molnár mester már az építés költségeinek negyed részét igényelhette is a tanácstól.

248 A következő években folyamatosan dolgozó malmok közül a Szentkirályon lévőt oly módon át is alakították, hogy az a búzaőrlés mellett kása őrlésére is alkalmas legyen.

249 3. Régi és új mesterségek Miként korábban már utaltunk rá, a városban csaknem valamennyi használati tárgy készítését és szolgáltatási igény kielégítését biztosító iparág képviselve volt. A különféle kézművesek mindenekelőtt a helyi igényeket szolgálták, bár néhány mesterségen belül részben a környékbeliek látták el termékeikkel, részben a pesti és a szegedi vásárokon is megjelentek áruikkal. Olyan iparág viszont, amely a környező települések lakosait is el tudta volna látni termékeivel, nem alakult ki. Az ipar igazán jelentős ágazata a mezőgazdasági alapanyagok feldolgozásán belül fejlődött ki. A gabonaőrlés igénye már évszázadokkal korábban életre hívta a malmokat. A város természeti adottságai miatt vízimalmot csak igen szűk keretek között, a Tiszának is csak egy kis szakaszán tudott működtetni, amely viszont csupán egy szűkebb terület igényeit tudta kielégíteni. A hagyományos szárazmalmok mellett több szélmalom is szolgálta az őrletni kívánó gazdákat. Kecskeméten szélmalom már a XVIII. században is működött: Szabó Kálmán az egykori jegyzőkönyvekre hivatkozva 1706-ból említi az elsőt, a századfordulón pedig leírása alapján a városnak két szélmalma is volt, amelyeket később eladtak.