Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

III. IPAR - 3. Régi és új mesterségek

Oka Dugonics András által feljegyzett szólásmondásban keresendő: „Kevés a haszna mint a kecskeméti szélmalomnak."

251 Számuk jelentősen csak a húszas években nőtt: 1826-ban hat szélmalom számára közel három ezer forint értékben mért ki telket a város. A túl nagy versengés megakadályozása érdekében számukat 17-ben maximálták.

252 A lakosság számának növekedése részben a malmok számának további gyarapodását követelte meg, részben pedig azt is szükségessé tette, hogy a város belső részét mentesítsék tőlük. A szélmalmokat is a sűrűn lakott részeken kívül lévő kisebb dombokon engedték felállítani. A tudatos városépítés és -formálás jeleként kell értékelnünk, hogy az egyik leggazdagabb malom tulajdonosnak, Csernus Mihálynak sem engedték meg, 1815-ben, hogy malmát felújítsa, hanem arra utasította őt a magisztrátus, hogy azt a városon kívül építse fel.

253 Amikor pedig az új városrészekhez a házhelyeket kiosztották, hamarosan a malmok is megjelentek szomszédságukban. 1830-ban két malom számára is adtak el telket a Máriavárosban.

254 A nagyszámú malom lehetővé és szükségessé is tette, hogy azok eltérő igényeket is ki tudjanak elégíteni. Éppen ezért búza, köles, árpa őrlésére és kása készítésére is a lakosság rendelkezésére állott megfelelő számú malom. A kukorica termelés növekedésével ennek őrlése, darálása is mind szélesebb körben jelenkezett igényként. A technikai igényesség is fokozatosan tért hódított. A XVIII. század végétől figyelemmel kísérhetjük a finomabb liszt készítésének mind szélesebb körű gyakorlatát a városban: egyre több un. pitlis malom építésére kértek engedély.

256 A gépi technika a malomiparon belül viszonylag korán jelentkezett Kecskeméten. Már 1839-ben Cseszorai Eörhalmi Antal azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy számára engedélyezze egy gőzmalom építését.

257 Ennek sorsáról bővebbet nem tudunk. Az első gőzmalom tényleges felépítésére mégis csak 1844 januárjában történt valóban kísérlet. Klingert János azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy a már működő malmát „.. .a már egész világon elterjedt, s bámulatos sikerrel működő gőz erőre alakíttassa. . ." A tanács tervét kedvezően fogadta: „. . .Folyamodó által beterjesztett igen hasznos vállalat pártfogolása e tanács részéről eleve nyilváníttatván, annyival inkább, minthogy olly törvény, melly annak kivitelét gátolná, nem létez. . ." A malmos gazdák a féltékenység, illetve a konkurencia rémképe miatt „. . .mélyen megilletődtek, tekintve malombeli értéküknek ez által tetemes csökkenését..Mégsem tilalom érdekében folyamodtak, hanem arra kívánták Klingertet kényszeríteni, hogy vagy részvényesként vegye őket maga mellé, vagy szolgáltassa ki műszaki do-