Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - B/Állattartás - 1. Feltételek és keretek

B/ ÁLLATTARTÁS 1. Feltételek és keretek Bármilyen lassú is volt a fejlődés, bármilyen csekély volt is egyegy évben, akár egy-egy évtizedben a változás a késői feudalizmus korában, még a legősibb foglalkozási ágon, az állattartáson belül is igen jelentős változásokat lehet megállapítani. Már a nyitott szemmel járó kortársak is felfigyeltek több olyan átalakulásra, amit a felszín jórészt eltakart. Változatlanul a juhtenyésztés ugyan az egyik legjövedelmezőbb ágazat, és mellette leggazdagabb famíliák vagyonának tetemes részét alkotják a ridegen élő szarvasmarhák és a ménesekben száguldozó lovak, de a háttérben az alapvető változások valójában már megtörténtek. Az egykor végtelennek tűnő puszták, legelők összeszűkültek, a megmaradtakon szántóföldek és szőlők akadályozták a nyájak és gulyák szabad kóborlását. Csányi János joggal panaszolta, hogy a „baromtenyésztés", a rideg állattartás feltételei alaposan összezsugorodtak. A város csak a Csongrád megyében lévő egykori pusztáiból a reformkor idején 12 ezer holdnyi legelőtől esett el, három ezer holdat szántónak feltörtek, a város határában pedig 5 ezer holdat rabolt el a futóhomok.

174 Ezeket a veszteségeket a rétek, kaszálók gondosabb kezelésével, az állatokról való fokozottabb gondoskodással lehetett ellensúlyozni. Ennek megfelelően még a rideg marhák életkörülményein is jelentősen változtattak. A korábbi csaknem kizárólagos itatóhelyek, az un. kopolya kutak ásását már a század végén megtiltották a közlegelőkön,

1 5 és helyettük az egészségesebb és bővebb vizű ásott, rovásos kutakat készítették. így vált a XIX. század derekára az alföldi táj szerves tartozékává a gémes kút, melyből minden pusztára jutott egykettő. Előbb csak a rendkívüli szárazság ellensúlyozására ássák ezeket,

176 később viszont minden jelentősebb legelőn ásatnak kutat: pl. 1827 márciusában Pusztaszeren két, a következő évben Ballószögben 3 kutat ásatnak, majd 1832-ben az un. kezes ménes számára ásatnak egyet.

177 A rideg állattartással szemben egyre inkább tért hódított az istállózó állattartás. A nyáron ridegen, a pusztákon tartott jószágokat télen védettebb helyre, a gazdák tanyáira terelték, mindjobban gondoskodtak takarmányozásukról is. A város 1820-ban a Bugacon lévő jószágai számára ököristállót és lószínt építtetett. Bent a városban a negyvenes évek derekán nemcsak bikaistállót építettek a tenyészállatok védelmére, hanem már arra is gondoltak, hogy a pásztorok is emberibb körülmények közé kerüljenek: a Budai kapuban a csordás és a kanász számára biztosítottak hajlékot.

178 A város határában viszont csekély terjedelmű az elfogadhatóan jó kaszáló, kevés a javításukhoz szüksé-