Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

II. MEZŐGAZDASÁG - A/Növénytermesztés - 1. Feltételek és keretek

lönböztetett figyelmet kell fordítanunk a városban élők földbirtoklásának sajátosságaira. Tekintettel arra, hogy a haszonbérbe vett telkeket hosszú időszakon át művelték az egyes gazdák, és hozzájuk való jog csaknem szabályozottan öröklődött is, bizonyítja, hogy ezen bérletek gazdasági súlya, haszna a szokásosnál lényegesen nagyobb volt. Ebből adódóan célszerűnek látszott a tulajdonjogon birt földterületek mellett ezek megosztását is pontosan felmérni, illetve áttekintést adni arról, hogy a kétféle címen hasznosított birtokok együttesen hogyan oszlanak meg az egyes társadalmi és vagyoni rétegek között. (L. a VI-VII-VIII. táblázat.) A statisztikai összesítések elvégzésekor igyekeztünk figyelemmel lenni a még fennáló rendi tagolódásra és a következő évtizedek állapotát is meghatározó vagyoni rétegződésre is. Ezen túlmenően fontos szempont volt számunkra, hogy a birtokok minél részletesebb nagyság szerinti megoszlását tudjuk illusztrálni, és így ellensúlyozni a vagyoni rétegek meghatározásánál használt mennyiségi mutatók esetleges torzításait, lehetővé téve egy minden szempontból objektív rendszerező eszközt. A korábbi évtizedekben, amikor még a nagyállattartás volt a város gazdasági életében a meghatározó jelentőségű, a számukra elemi fontosságot jelentő puszták, legelők megszerzése, valamilyen formában történő birtoklása volt az anyagi siker, gazdasági gyarapodás meghatározója. A XIX. század derekára döntő fordulat ment végbe. Ezt mi sem igazolja jobban, mint a szántóföldek megoszlása. Ez a minőségi változás indokolttá teszi, hogy mind a rendi, mind a vagyoni rétegződés mentén alaposan megvizsgáljuk a saját tulajdonú, és az árendás földek megoszlását is. A feudális kori társadalomban Kecskeméten is a nemesség, a kiváltságos társadalmi réteg került hivatalosan és a köztudatban is a társadalom élére. Bár a nemesek a XVTI-XVIII. század folyamán nem előjogaiknak gyakorlása céljával költöztek be az alföldi városokba, és aki üres kézzel érkezett, annak számára az ügyesség, a szorgalom és a szakértelem volt a legföbb eszköz a felemelkedéshez,

65 az országos viszonyok számukra kedvező alakulása révén mégis közülük lényegesen többen tudtak felemelkedni mint a nem nemesek közül. Mivel pedig a mezővárosokban a vagyon legbiztosabb alapja a föld lett, az ebből való minél nagyobb arányú részesedésüket igyekeztek biztosítani. A vásárhelyi nemesek is úgy nyilatkoztak 1836-ban, hogy „. . .mi földművelő emberek... csupán a föld hasznából várhatjuk élelmünket, annak jövedelméből ruházhatjuk magunkat, abból tenyészthetjük barmainkat, s ezekből fizethetjük adóinkat: egyszóval minden világi jólétünket egyedül a föld terméséből várhatjuk és remélhetjük. . ."

6 Bár sem