Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

JEGYZETEK

238 SZABÓ László 1936. 37. 239 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990/c. 248. sz. dokumentum. 240 SZABÓ László: 1936.37-38. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1990/c. 344. sz. dokumentum. 241 Amikor panaszként merült fel, hogy Sün Pál Csapó Andrást magához csábította, holott korábbi alkalmazója felszólította, el kiván-e tőle menni más helyre dolgozni, de akkor az maradni akart. Mivel később mégis Sün Pálhoz szegődött, a céh a munkaerő elcsábítóját 4 forintra büntette. A céh döntésének az volt az alapja, hogy a régi szokásnak megfelelően a legényeket ősszel fogadták fel Péter Pál napig tartó időszakra. Hamarabb nem cserélhettek munkahelyet. Hasonló megszorításokat alkalmaztak a céhmesterek szegényebb mestertársaikkal szemben is. A tanácsi határozat ezzel szemben azt emelte ki, hogy a mesterekre nem lehet vonatkoztatni azokat az eljárásokat, amelyeket a legényekkel szemben szabályosan megtehettek. IV. 1504. h/ 62. 466-467. 242 ÍV. 1504. b/ 76. 474-475. 243 Ö KOVÁCS József: 1990/b. 113. 244 ÍV. 1504. b/ 76. 444. 245 Ö KOVÁCS József: 1990/b. 117. 246 ÍV. 1504. b/ 69. 6-7. A végleges elfogadásra viszonylag hosszú időt kellett ugyan várniuk, de ezt nem a helyi akadékoskodás okozta. 247 Ö KOVÁCS József: 1990/b. 118. Tehát a szokványos mesterségek űzésére is vállalkoztak. 248 IV. 1504. b/ 63. 151. Monostoron egy malom felépítését már 1832-ben elrenaelte a tanács. IV. 1504. b/ 255. A túlzott versengés megakadályozása végett 1836-ban a tanács nem adott engedélyt Ferenczy József számára, hogy ugyancsak Monostoron egy újabb malmot építsen. Uo. 258. A malom 1844-től működött. Felépítése csaknem öt ezer forintba került. Uo. 264. 249 IV. 1504. b/1848.1. 255., illetve 982. tsz. 250 1754-ben Tatai János kapott engedélyt arra, hogy a Tiszán vízimalmot építsen. IV. 1504. b/ 76. 229. A XIX. század első felében több vízimalom létrehozásához hozzájárult a város a Tisza gátjain. Ezeken kívül a városban lakó gazdák közül volt, aki Péteri pusztán is működtetett vízimalmot az un. Dongár vizén. Uo. 244-245. 251 SZABÓ Kálmán: 1986/e. 395-396. Feljegyzi még, hogy velük kapcsolatosan további közmondások is születtek: pl. „Okos mint a kecskeméti szélmalom"— ugyanis mindig hallgat. 252 A hozzájuk fűzött remény valószinűleg túlzottnak bizonyult, különösebb hasznot ezek sem hozhattak. Legalábbis erre utal a tanács 1840. április 3-án hozott határozata, amely mentesítette a szélmalmokat az adó alól. IV. 1504. b/ 76. 249., 261. 253 IV. 1504. b/76. 243. 254 Szél Márton 1306, Lakatos Sándor pedig 1766 forintért vásárolta meg. IV. 1504. b/ 76. 253. 255 Figyelemre méltó, hogy több molnár elzárkózott ettől a munkától, illetve ha vállalta, kettős vámot szedett tőle: „...mi több, köveiket úgy alkalmazzák, hogy a kukoricát teljességgel ne lehessen azokon örleni...", de a „...jelen szűk időben... korlátozásával leginkább a szegényebb sorsú lakosok sújtatnak..." Ezért a választott közösség felszólította a tanácsot, hogy ezekkel a molnárokkal „...érdemük szerint járjon el..." rV. 1503. a/1083. tsz. 256 Pitke: a malomban a garat alatt lévő sűrű szita, a lisztnek a korpától és a durvább liszttől való elválasztására használták. Innen eredt a pitlis malom elnevezés.