Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

ÖSSZEGZÉS

tozó intézkedések bevezetésére kényszerült. Tekintettel arra, hogy viszonylag kevés gazda számára nyűt lehetőség jelentős számú nyáj tartására, ez a társadalmi feszültség egyik forrásává vált. Vagyoni rétegképző szerepe egészen a század derekáig érvényesült. A kukorica termesztésével a sertéstenyésztés új szakasza kezdett kialakulni. Bár a baromfitenyésztés régi hagyományokra épült, a tanyagazdálkodás a kisállattartás valóságos felvirágzását eredményezte. Az állattartás jövedelmezőségét a piacok felvevőképességén túl az alábbi tényezők határozták meg: a megfelelő mennyiségű abrak, illetve takarmány előállítása, legtöbbször hiánya: a megfelelő tenyészállatok hiánya: a megfelelő istállók, ólak építéséhez szükséges pénz, illetve érdekeltség hiánya: az állategészségügy fejletlensége. A társadalmi munkamegosztás növekedése révén Kecskeméten már XVI. századtól számottevő céhes kézműipar alakult ki. A XVIII. században az országosan is jelentkező tendenciák részeként a mezővárosi lakosság számának növekedésével és a fizetőképes kereslet gyarapodásával párhuzamosan nőtt, fejlődött a mezőváros céhes ipara. A kézművesek számszerű növekedése nagyütemű fejlődést jelez. A választott négy időpontban — 1707, 1757, 1780 és 1847 — 55, 242, 433 végül pedig 1183 iparosról szólnak forrásaink. Ha nem is ilyen ütemű, de mindenképpen töretlen fejlődést érzékeltet az egyes mesterségek számának növekedése: 13, 32,46 majd 60. A közvetlenül a termelést és a létfenntartást szolgáló iparágak mellett mind több olyan iparos is megélhetést talált, akiknek tevékenysége biztosította a fokozatosan jelentkező civilizáziós és intellektuális igények helyben történő kielégítését is. A kétségtelenül igen figyelemre méltó fejlődés íve nem fedheti el a valóság árnyékosabb oldalait: ez az ipar alapvetően a helyi igényeket elégítette ki, csak kis mértékben jutott termékeiből, szolgáltatásaiból a város határain kívülre. Nem figyelhető meg érdemi specializálódás. Az igényesek, a luxus, a divat követői Pesten vásárolták ruháikat, ékszereiket, bútoraikat. Régtől fogva figyelemre méltó volt ugyan a mezőgazdasági feldolgozó ipar néhány területe (malom, szesz), de a reformkor végéig e téren is alig történt érdemi változás. Még a máshol jól bevált szélmalmok is lassúbb tempóban dohogtak itt. Kevés volt az olajütő, csekély az igazán igényes szeszgyártás, létproblémákkal kellett megküzdenie a sörgyártásnak és az ecetgyártásnak is. A gőzgép csupán egyetlen malom terveként jelentkezett a forradalom előtt. Számottevő ugyan a termelőeszközökhöz nem jutott mesterek és legények száma, de tőke és piac hiányában manifakturális szervezet létrehozására nem gondolt senki