Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

ÖSSZEGZÉS

A kereskedelem lehetőségeit Kecskeméten is jelentős részben a város földrajzi helyzete határozta meg. Mivel az országhatároktól távol, egy nagy tájegység közepén helyezkedik el, és közelében sincs folyó, ezen adottságok már alapvetően behatárolták a nemzetközi, illetve a hazai árucserébe betölthető szerepét. Ezt az elég hátrányos helyzetet nem tudta ellensúlyozni komolyabb módon sem mezőgazdasági, sem ipari termékeivel. Árucseréjét kedvezőtlenül befolyásolták az országos átlagnál is rosszabb közlekedési viszonyai. így a külföldre irányuló áruk mennyisége is — az össztermékéhez viszonyítva —, a XVII. századhoz képest fokozatosan csökkent. Lélekszámát tekintve az ország negyedik legnagyobb városa Pest-Buda és Szeged között a viszonylag gyenge céhes iparával csak másodrendű piacközpont volt. Terményeinek és termékeinek nagy részét maga fogyasztotta el. Országos vásárai a XVIII. században az élő állatok nagyarányú felhajtása miatt joggal voltak híresek. Ezek „csüggedése" viszont 1820 táján már olyan mérvű lett, hogy a magisztrátus is ismételten kénytelen volt vele foglalkozni. Ez az állapot évtizedeken át érdemben nem változott. Kecskemét kereskedelme — több állítással szemben — még az Alföldön sem volt kiemelkedő, semmiképpen sem hasonlítható Debrecen, Szeged, de még Baja forgalmához sem. Vagyonosabb kereskedőinek száma is eltörpült azoké mellett. A város polgárai nagyobbrészt csak mezőgazdasági cikkeik helybeli értékesítésébe kapcsolódtak be. A külvilággal való árucsere nagyobb része előbb a görög (szerb) kereskedők, majd a századfordulótól a zsidó kereskedők kezében összpontosult. Kecskeméten pénzgazdálkodás meghatározó szerepet játszott már a hódoltság korában is. Árucsere, naturáliákban történő fizetés, ellenszolgáltatás elenyészően kis mértékű volt. A munkabéreket, salláriumokat, konvenciókat vagy kizárólag vagy nagyobb részt készpénzben fizették. Ugyancsak fejlett pénzforgalomról tanúskodnak a különféle adásvételek, testamentumok, peres követelések, bérletek, adók stb. fizetéséről szóló feljegyzések is. Nem kecskeméti sajátosság, hanem a korabeli viszonyok következménye, hogy még a XVIII. század második felében is számottevő az idegen pénzek jelenléte a napi forgalomban. A századfordulótól viszont szerepük elenyésző. Az arany- és a nagyobb ezüstveretek csak a nagyobb arányú kölcsönök és adásvételek, esetenként örökbehagyások alkalmával kerültek forgalomba. Az 1811-es devalválás után az országosan megfigyelhető pézforgalom vált itt is kizárólagossá.