Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasága és társadalma a polgári forradalom előtt (Kecskemét, 1991)

I. MAGISZTRÁTUS ÉS A LAKOSSÁG

I. A MAGISZTRÁTUS ÉS ALAKOSSÁG Mivel a mezőgazdaság még Európa legfejlettebb térségeiben is egészen a XVIII. század végéig megtartotta a vezető ágazat szerepét, érthető, hogy Magyarországon, amely a Habsburgok fennhatósága alatt lévő területek között is a viszonylag fejletlenek közé tartozott, a mezőgazdaság súlya, vezető helye lényegesen egyértelműbb maradt. A Duna-Tisza közén Kecskemét és térsége a polgári fejlődésnek még csak viszonylag kevés jelét tudta felmutatni. Bár kétségtelen, hogy a XVIII. században a város és lakossága el tudta hárítani a refeudalizálásra irányuló törekvések nagyobb részét, meg tudta őrizni „szabados mezővárosi" fejlődésének eredményeit, de az is kétségtelen, hogy az ennek érdekében vívott rendkívül hosszú harc, az ennek során elszenvedett átmeneti vagy tartós vereségek, a vele kapcsolatos súlyos anyagi terhek nemcsak lelassították a polgári fejlődés erőforrásainak szerves gyarapodását, hanem erősen meg is csapolták azt.

24 A város és annak lakossága a megváltozott körülmények között nem tudta igazán kamatoztatni azokat a korábbi évszázadokban felhalmozott társadalmi és gazdasági előnyeit, erőforrásait, amelyek már előbb is országosan ismertté tették másik két szomszédjával együtt.

25 A jászkunok megváltakozása után

26 a várost és annak lakosságát egy évszázadon át kettős cél vezette: egyrészt megváltakozni földesuraitól és a szabad királyi város címet elnyerni, másrészt a létszámában folyamatosan növekvő lakosság számára minél nagyobb bérletek tartós megszerzésével a mezőgazdaság eredményes műveléséhez a szükséges területet biztosítani. A megváltakozás hosszú és rendkívüli anyagi áldozatokat követelő szakasza csak 1834-ben zárult le, de ekkor is csak jogilag, hiszen a nemesi megye anyagi terheitől és politikai gyámkodásától nem tudtak megszabadulni.

2 A másik törekvés tovább tartott a későbbi évtizedekben is, és lényegében ugyancsak kettősséget jelez. A XVIII. század derekán még jobbára a legelők biztosítása volt a meghatározó, míg a századfordulóra már a szántóföldek és a szőlőültetvények birtoklása lett a lakosság és a tanács fó célkitűzése. A földesúri megváltakozással egyidőben újabb és újabb puszták hosszabb időre szóló zálogba vétele majd megvásárlása lett vágyaik tárgya.

28 Mivel a feudális viszonyokon a reformországgyűlések sem tudtak érdemi áttörést végrehajtani, a város által vállalt hatalmas anyagi terhek sem hozhatták meg a várt felvirágzást. A nemesi vármegye sorra megtorpedózhatta Kecskemét önállósulási törekvéseit, és így valójában sohasem tudta kivívni ténylegesen a szabad királyi városok nemesi vármegyékkel szembeni függetlenségét.

29 A magisztrátus évtizedeken át több irányú nyomásnak volt kitéve. Á természetes szaporodás és a különböző korlátozó intézkedések