A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

leveléből értesültek. A készülő veszedelem felidézése révén szenvedélyes hangvételű levél érzelmileg is hatott mezővárosaink többségére.

192 (L. a 32. és a 36. sz. dokumentumokat.) Jankovácon június 8-án éjjel kaptak Zentárói segélykérő levelet.

193 Ugyanezen a napon 600 jankováci és 500 mélykúti nemzetőr indult segítségükre, majd átmentek Óbecsére, hogy az ottani magyarságot segítsék.

194 A fenyegető hírek hatására Halason meggyorsították a nemzetőrség szervezését. A tanács június 13-ára indulásra kész nemzetőrséget állított ki, és kölcsönök révén biztosította azt a közel háromezer forintot is, amely a nemzetőrök élelmezésére kellett. Mivel időközben kedvezőbb hírek érkeztek, a segítségnyújtásra nem került sor.

195 Június 11-én a kalocsaiak segítséget ajánlanak fel Halasnak, ha nemzetőreik távollétében a várost veszély fenyegetné.

196 Nem ennyire egyértelmű a félegyházi tanács eljárása. A veszély tényét tudomásul vették ugyan, „ sa haza köz érdekében is készséggel nyújtana segéd kezeket a közelgő vész elhárítására, minthogy azonban a helybeli nemzetőrség a közbejött városi tisztségviselőség változása s egyéb körülményeknél fogva még mind ez ideig alakítva és rendezve nem volna alig lát egyéb módot a segélyre mint önkéntes vállalkozóknak czilszerű fel szólítás és buzdítás általi fel hívását. . ,

197 Végül is az első nagy riadalom nagyobbrészt fegyveres összetűzések nélkül eloszlott. A jankováci és mélykúti nemzetőrök már 11-én Szabadkára, majd onnan haza térhettek.

198 Az áprilisban már szomorú tapasztalatokat is szerzett nagykikindaiak rendkívül figyelemre méltó levelet juttattak el több városhoz, köztük Kecskeméthez. Ez a levél is egyértelműen igazolja, hogy a magyarországi szerbek nagyobb hányada hajlott a meglévő feszültségek békés úton történő feloldására, hogy a fegyveres összeütközések, a későbbi katasztrófák nagyobbrészt a szerviánus önkéntesek és a vallási fanatizmusban érdekelt pravoszláv papság agitációja révén következett be. Levelükben cáfolva az elszakadási szándékot, hangsúlyozták a király iránti hűségüket : „A magyar nemzet jószívűsége és barátsága bennünket is vélük láncszemekint összekapcsolván a magyar honbani bejövetelünk óta a mind jogában mind jó és balsorsában az idők körülményéhez képest velünk osztozkodott." Továbbiakban „teljes bizodalmat szavazva a jelenlegi Magyar Minisztériumnak" hangsúlyozzák, hogy „. . . önöktől soha még e magyar haza fennáll, elpártolni avagy elválni nem fogunk, sőt önökkel kezet fogva és vállat vetve, szeretett magyar hazánkat minden ellenség kül vagy belviszo192 IV. 1604. I. 32., 52. 193 Pesti Hírlap 1848. június 16. 83. szám 194 Karsai: 1974. 114. 195 V. 240. XLVI. 65—66. 196 V. 201. B. Mm. No. 4. 197 V. 101. A. 25. 133. 198 Karsai: 1974. 114.