A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai

Baján Ország Sándor közvitéz jelentkezett a Tanácsnál július 22-én, hogy segédkezzen a nemzetőrök fegyverforgatásra történő betanításában és kérte, hogy ennek érdekében ezredéből bocsássák el.

165 A délvidéki harcok súlyosabbá válása után egyre nagyobb volt kiképzőkben a hiány. Ezért augusztus végén már központi szervezés indult meg pótlásuk érdekében. Végh Ignác főszolgabíró körlevelében hívta fel a községi bírák figyelmét : „hogy helységeikbe található kiszolgált altiszteket és közlegényeket, kik végképp elbocsájtattak, s erős akaratot éreznek magokban a szolgálatra, szólítsák fel, hogy magukat a megbízott úrnál Pesten 2 hét elfolyása alatt jelentsék, megjegyezvén, hogy akik őrmesterek hadnagyi, akik pedig káplárok voltak, strázsamesteri rangra fognak emeltetni."

166 A hazánkban korábban ismeretlen nemzetőrség, amely a XXII. törvénycikk alapján oly gyorsan megszerveződött az egész országban, kezdetben alapvetően a polgári lakosság helyi önvédelmi szerveként jött létre. Az időközben gyökeresen megváltozott politikai körülmények hatására viszont a nyár elejétől kezdve valóságos katonai szolgálat elvégzésére kellett ezt a szervezetet igénybe venni. A szerbek délvidéki mozgolódásának, majd támadásának elfojtására a csekély számú sorkatonaság nem volt elegendő, a parancsnokság pedig nem volt sem eléggé elszánt, sem elég következetes az ellenük történő fellépésben. Ezért elkerülhetetlen volt a nemzetőrök összevonása és az ellenük történő bevetése. A nemzetőröknek tábori szolgálata, miként később részleteiben is látni fogjuk, gyakorlatilag kudarcra volt ítélve. Az igen összetett okok közül a következők a legfontosabbak. Az alapvetően paraszti nemzetőrsereg a nyári mezőgazdasági munkát hagyta otthon. Ennek hosszabb időre történő elhanyagolása rendkívül súlyos gazdasági következményekkel járt. Az egyes településekről nem a teljes nemzetőrség vonult ki, és ez önmagában is számottevő feszültség forrása lett. A hadügy-minisztérium is kénytelen volt engedélyezni, hogy a távolmaradók maguk helyett másokat fogadjanak fel.

167 Mivel a szegényebb rétegek száma egyre nagyobb lett, az egyes városokra igen súlyos teher nehezedett. A rossz felfegyverzésről és a gyenge kiképzésről már korábban szóltunk. Ezeken a súlyos gondokon és okokon túl a táborozás tényleges kudarcát elsődlegesen a rövid szolgálati idő okozta. Kiskunfélegyházán július 9-én 259 férfi önként jelentkezett nemzetőrnek a délvidéki táborozásra, de nem az előírt 8, hanem csak 3 vagy 4 hétre.

168 Ez a jelenség igen gyakori volt. A 3-4 hetes szolgálatból 4-5 nap az utazással telt el. A fennmaradó idő a minimális kiképzésre is alig volt elegendő. Ezért a hadvezetés mindent megtett annak érdekében, hogy a szolgálati időt növelje. Batthyány már augusztus l-jén 165 IV. 1002. a/1847—1848. 379. 166 V. 307. Pest vármegye gyűléseiről felvett jegyzőkönyvek és rendeletek másolati jegyzőkönyvei. (Később: p. vm. jkv.) 1848 1850. 30. 167 Urbán: 1973. 157. 168 V. 141. A. 2122. Kiskunfélegyházán többek között az váltott ki elégedetlenséget, hogy néhány vezető helyettest állított, és személyesen nem akart táborba szállni. V. 141. A. 29.