A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)
A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - III. A polgári állam és igazgatás első hónapjai
intézkedett, hogy a következő váltás során a megyék és a városok már legalább 10 hétre biztosítsák a táborozást. 169 Ezzel létrejött a nemzetőrség új formája, az önkéntes, és hosszabb háborús igénybevételre is mobilizálható, jobban kiképzett, nagyobb harcértékű szervezet, amelyet továbbra is nemzetőrségnek neveztek, bár ezentúl nekik nem a rendfenntartás, hanem a honvédelem lett a feladatuk. Az átszervezés egyik legnagyobb gondja az volt, hogy tényleges harci tevékenység közepett kellett azt végrehajtani. 170 Az új toborzás során önként jelentkezők éppúgy napi 8 krajcárt kaptak, mint a honvédek, sőt több település, így Kecskemét és Kiskunfélegyháza is jelentős felpénzt ajánlott fel. A nemzetőrség a vele szemben joggal felemlegetett hiányosságai ellenére mind katonai, mind politikai szempontból a magyar polgári állam fejlődésében rendkívül fontos szerepet kapott. Több helyen biztosította a törvényes rend fenntartását, teret biztosított a helyi kezdeményezéseknek, elősegítette a különféle társadalmi csoportok együttes fellépését és mindenekelőtt közvetlenül is segítette a szerbek katonai támadásának elhárítását. Ezzel nagy segítséget nyújtott a kormány, a magyar polgári állam fennmaradásához. A soraiban lévők közül sokan gyarapították a szerencsésebb és tartósabbnak bizonyuló honvédsereg számát. * * * A feudális magyar állam területén kezdettől fogva jelentős számban éltek nem magyar népcsoportok is. A török hódítás nyomában járó pusztulás és főleg az ország déli részének csaknem teljes elnéptelenedése miatt a XVII —XVIII. században újabb délszláv csoportok telepedtek itt meg. Ezek jelentős hányadát a XVIII. század első felében a törökökkel szemben határőrként szervezték meg, akik terhes katonai szolgálatot voltak kénytelenek vállalni. Ezek voltak a granicsárok. Még súlyosabb volt a délszláv jobbágyok helyzete, akik a magyar jobbágyokhoz hasonló terheket viseltek évszázadokon át. A nemzetté válás folyamata köztük is megindult, bár nem érték el azt a szintet, ahova a horvátok és a magyarok eljutottak. A márciusi forradalom és az áprilisi törvények a polgári szabadságjogokat egyformán biztosították az ország minden lakója számára, tekintet nélkül a nyelvre vagy a vallásra. A legjelentősebb feudális terhektől és kötöttségektől tehát minden megkülönböztetés nélkül mentesítették az ország nem magyar anyanyelvű jobbágyait is. Éppen ezért a szabadságjogok kiterjesztése, a feudális szolgáltatások felszámolása csaknem osztatlan sikert váltott ki a magyarországi délszláv lakosság körében is. A szerb nemzeti mozgalom kiemelkedő alakja, Stratimirovics kiáltványában hangoztatta, hogy a magyar 169 Urbán: 1973. 152—153. 170 Uo. 178.
