Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Jogosan nevezhetjük a felszabadulás után következő három hónapban folytatott tevékenységet a demokratikus rendőrség hőskorának. Mint említettem Kecskemét kény szerkiürítése alkalmával a rendőrkapitányság teljes létszáma elhagyta a várost, köztük a tisztviselői kar is. Rendfenntartáshoz nem volt elég az őrszemélyzet megszervezése, a vezetéshez hozzáértő és a rendőrség sorsát szívén viselő parancsnokokra is szükség lett volna. Mikor Molnár Erik h.polgármester elvtárstól megkaptam a rendőrség szervezésére vonatkozó megbízást, hivatkoztam polgári elfoglaltságomra és 55 éves koromra, azt felelte, hogy ha rend lesz a városban visszamehetek az iskolához és tekintsem a megbízást pártmunkának. A rendőrség hivatalaiban a parancsnokság átvétele alkalmával egy segédhivatali tisztviselőt és egy leírónőt találtam. Az üres íróasztalok és szétdúlt ügyiratok emlékeztettek a fejetlenségre, amellyel a város urai a menekülést végrehajtották. Az élet azonban nem állt meg. A városon keresztül utazók, menekültek a polgármesteri hivataltól a rendőrséghez lettek irányítva. A hivatal folyosóin nyüzsgött a tömeg és a rendőrségtől intézkedést várt. Türelmetlen ingerültség uralkodott, a felek nem kértek, hanem követeltek. Elsősorban az osztályidegenek. A jelentkező ügyfelek között voltak visszatérő munkaszolgálatosok, deportáltak. Az idegenből érkezőket el kellett látni menetigazolvánnyal, személyi igazolvánnyal. A panaszosok sürgős ügyeikre orvoslást kerestek, nem tudtam mást tenni kinyitottam egy irodát és munkához fogtam. A polgári rendőrök rendezték az ügyfelek sorait, akik egyenkint — ha lehetséges volt — ki lettek elégítve. Nem is volt olyan nehéz mint először látszott. En voltam az intézkedő rendőrtisztviselő, Igács Gábor az iktató, Szentkirályi Teréz a leíró és Horváth L. a rendfenntartó. Ennyi volt a felszabadulás utáni hetek rendőrségi tisztviselő-állománya. Ma humorosnak ható egyszerűséggel, bürokrácia mentesen dolgoztunk. Ha valaki Budapestről szökött és Szeged felé igyekezett kapott igazolványt, azzal a záradékkal, hogy 3 óra alatt köteles elhagyni Kecskemétet. Kisebb lopásügyben, miután a bíróság nem működött, intézkedtem is. Egy hét fogda, és vezették az elítéltet a fogdába. Az ügy iktatva lett, a panaszos is, a tettes is meg volt elégedve és elég lett téve a jogrendnek is. így ment ez heteken át. Egy személyben kellett bűnügyi, kihágási, igazgatás rendészeti ügyekkel foglalkozni. Közben időt kellett szakítani az őrszemélyzet oktatására is. Hosszú hetek teltek el, míg megfelelő segítséget tudtam szerezni. Rendkívüli helyzet, rendkívüli intézkedéseket követelt. Komolyabb bűnügyekről nyomozati jegyzőkönyvet vettünk fel, bűnöst lehetőleg vizsgálati fogságba helyeztük. Az előírt határidőket nem mindig lehetett betartani. A Törvényszék szintén eltávozott és nem tartott tárgyalást. A jogrendet igyekeztünk lehetőleg betartani. Nehéz lenne részletezni a közben történt eseményeket, amelyeket nem mindig magunk irányítottuk. Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben Magyarország hadiállapotban állt a Szovjetunióval. Az állandó megerőltető munkában és izgalomban kezdtünk kimerülni, ezért igyekeztem a jelentkező barátokat bevonni a rendőrség munkájába. Ebben egyetértett velem a Szovjet Városparancsnok is, aki örömmel fogadott, a rend érdekében, minden megfelelő intézkedést. 6* B3