Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Egyéb egyesületek

X. 210 A KECSKEMÉT VÁROSI VÖRÖS-KERESZT VÁLASZTMÁNY IRATAI (1884) 1887-1944 9 doboz = 0,94 ifin A Genfben 1863 októberében tartott nemzetközi értekezlet határozatai hatására az Osztrák-Magyar Monarchia részéről 1866. július 21-én elfogadott nemzetközi szerződésben foglalt alapelvek alapján alakult meg 1881-ben a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete Budapest székhellyel, I. Ferenc József és Erzsébet királyné védnöksége alatt. Ennek helyi szervezete a „Vöröskereszt Egylet Kecskeméti Fiókja" névvel 1885 februárjában alakult Lestár Péter polgármester és Gáli Ferencné elnökletével. Ezen korai időszakból egy-két jegyzőkönyv és levél maradt, melynek témája a fiók választmánnyá alakulása volt. (A központi alapszabály szerint 200 tag kellett ahhoz, hogy választmány alakulhasson, amely közvetlenül a központhoz tartozott.) Fiókként ugyanis a bevételből illetményt kellett fizetni a központnak és a megyei választmánynak. Emiatt sokan kiléptek az egyesületből, valószínűleg egy időre meg is szűnt működése. Az egyesület az 1916-os Kecskeméti Nagy Képes Naptár cikke szerint az I. világháború kitörése után újra alakult, és 1914. szeptember 13-án az Országos Tanítói Árvaház épületében megnyitotta a - akkor már a Vörös-Kereszt Egylet Kecskeméti Városi Választmányaként fenntartott - Kisegítő Kórházat. A Kisegítő Kórház főként helybeli és környékbeli katonák ápolásával foglalkozott. A működéshez szükséges ágy-, asztal- és konyhanemüt, a fűtést és világítást az árvaház szolgáltatta díjtalanul, míg a hiányzó eszközök és felszerelések pótlása az egyesületet terhelte. A betegek ellátása a hadügyi kincstárból folyósított mindenkori ellátási díjon túl - melyhez az egyleti vagyonból pótoltak -, a közönségtől kapott pénzbeni- és természetbeni adományokból történt. 1918. április 15-én szűnt meg a kórház. A betegeket elbocsátották, katonai vagy közkórházban helyezték el. A világháború után céltalannak tűnt az egyesület fenntartása, és szinte országosan megszűntek a fiókok és választmányok. Az egyesület 1935-ben alakult újjá „Kecskemét Városi Vörös-Kereszt Választmány" néven. 1935. október 8-án a városháza közgyűlési termében tartott közgyűlésen megválasztották a tisztikart és a választmányt. Elnök Zimay Károly volt polgármester, női elnök Fáy Istvánné lett. Elfogadták a Vöröskereszt Egylet központi alapszabályát, s még ebben az évben megszervezték a helybeli iskolákban az ifjúsági vöröskereszt csoportokat. Az egylet céljai között szerepelt a háborúban megsebesült, megbetegedett harcosok gyógyítása és ápolása, állapotukról és hollétükről felvilágosítás adása. Hadifoglyok, internáltak és túszok hollétének felkutatása, gondoskodás a sorsukról, postaforgalom biztosítása köztük és hozzátartozóik között, rokkant és háborúban elesett katonák családjának segítése, rendkívüli szerencsétlenségek esetében segítség nyújtása. Az egylet tagjai lehettek természetes és jogi személyek, testületek, egyesületek, ezen belül tiszteletbeli, alapító és rendes tagok. A tagok száma az 1935-ös alakulás után 260ról 540-re emelkedett. Bevételét alapítványok, adományok, tagdíjak, rendezvények jövedelmei, valamint az évenként rendezett országos gyüjtönapok („Vöröskeresztes napok") összegei képezték.