Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

29. alá, ahol azokat azután félreteszik. Ezért ha a gazdasági vezetőkkel bajok voltak, ő inkább berendelte, és a munkások egy-két bizalmi férfija előtt alaposan lehordta őket. Ez leginkább használt is. ő megmondja őszintén, hogy a kormányzótanács vagy a földmívelésügyi népbiztosság rendeleteitől kénytelen nagyon sok esetben eltérni, mert azok akik kiadják az ilyen rendeleteket, nem mérlegelik a külső helyzetet. Ismétli, a megye vizsgálatot nem indíthat. Ez nagyon kellemetlen helyzet, reméli, hogy ez meg fog változni, mert a földmíves proletárok már kezdik belátni, hogy helyzetük nem változott, ővelük éppúgy rendelkezik, éppúgy letegezi őket a gazdasági vezető most is, mint azelőtt. Reméli, hogy legközelebb alkalma lesz erre vonatkozólag reformjavaslatokat tenni. Elnök felhívja Medveczky elvtársat, hogy tartózkodjon az olyan kijelentésektől, mint amilyeneket az előbb tett. Medveczky Jenő fenntartja kijelentését. Kellner Sándor nem hagyhatja szó nélkül Molnárnak a Vörös Hadseregre vonatkozólag tett megjegyzéseit. A vöröskatonák szocializált birtokokról semmit sem vittek el. (Élénk ellentmondások.) Ha talán mégis elvittek volna valamit, ebben csak a létfenntartás követelményei vezették a vörös katonákat. Megállapítja, hogy a hadsereg elég fegyelmezett, és ha egyesek visszaéléseket követnek el, azt fölösleges a vármegyei intézőbizottság előtt bejelenteni, és úgy tünteti fel a helyzetet, mint ha a hadsereg nem állana a helyzet magaslatán. Amit Medveczky a kinevezésekről említett, az is tévedés. Be kell mindenkinek látnia, hogy szakemberek nélkül az uradalmakat nem lehet vezetni. Ha vannak csirkefogók és gazemberek, akkor ezek nem a földmívelésügyi népbiztosok, hanem a helyi bizalmi férfiak, akik a munkások közül kerültek ki, és akiknek égisze alatt lehet a felpanaszolt visszaéléseket elkövetni. Azok a csirkefogók, akik szemet hunynak a visszaélések előtt. Egyetért Gyuriással abban, hogy az összes közüzemek álljanak meg, és a rendelkezésre álló egész szénmennyiséget a cséplésre rezerválják. A tanácsköztársaságnak nincs sürgősebb feladata, mint a termények tisztességes betakarítása. Július 16-án egyes falvakban a szegények teljesen kenyér nélkül lesznek. Ha nem tudjuk a termést az egész országban gyorsan betakarítani, és kellő szénmennyiséggel a cséplést és az őrlést elintézni, akkor a proletárdiktatúra nem állhat fenn tovább. Ha a szénmennyiségnek erre a célra való felhasználását egyes népbiztosságok akadályozzák, akkor ő is azt mondja, hogy seprűt kell ragadni, és a proletariátus ellenségeit ezekből a népbiztosságokból ki kell kergetni. Tudjuk, hogy sok szenünk nincs. Az üzemek fele szénhiány miatt máris áll. Széntermelésünk sincs. Ha az összes szénmennyiséget nem a cséplésnél használjuk fel, akkor egy-két hónap múlva