Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

nemcsak hogy minden termésünk elveszettnek tekinthető, hanem megállnak az összes gyárak is, mert nem fogunk a munkásoknak kenyeret adni tudni. Élelmezés tekintetében különösen Pest vármegye van rossz helyzetben. Az ellenforradalom hatásaként azokban a községekben is minden továbbiak nélkül eltűnt az élelem, amelyek eddig még adtak a főváros ellátására élelmiszert. Ebben a helyi proletárok a hibásak, akik szövetért, cipőért, ruháért a saját fejadagjukat is odaadogatták, bár igaz, hogy kényszerűségből tették, mert mezítelenül nem járhattak. A textiláruk beszerzését illetőleg azon a véleményen van, hogy a többi vármegyék mintájára Pest vármegyének is meg kell szerveznie a csempészkereskedelmet. Hankovszky Zoltán megnyugtatásul bejelenti, hogy július 15-ig húsz vagon lisztet, a július 15-én kezdődő időszakra pedig előlegül 120 vagon lisztet utaltak ki éppen a mai napon a vármegyének. Összesen tehát 140 vagon liszt áll rendelkezésre, ami arányos elosztás révén a legnagyobb szükségen segíthet. Ami a textiláruk beszerzését illeti, jelentheti, hogy máris érintkezésbe léptek egy újpesti céggel. Reméli, hogy a legközelebbi időben Pest vármegye is hozzá fog jutni ilyen árukhoz. Ismerteti ezután a forradalmi kormányzótanács 82. számú rendeletét, amely a gyümölcs- és főzelékfélék forgalomba hozatalának szabályozásáról szól. Nagy János megjegyzi, hogy a vidéken egyik hibás intézkedés a másikat éri. így az ő községében

1 egy volt ügyvédet neveztek ki szocializálási biztosnak, aki azután természetesen visszaélt a munkásság érdekeivel. Kérdi továbbá, hogy az ottani földmunkások megtarthatják-e továbbra is azt a három pusztát, melyet már régtől fogva ők munkálnak meg, s ahol a legsürgősebben meg kellene kezdeni az ugarolást. Zsoldos Vilmos szerint az ellenforradalom az egyes gazdaságok vezetőitől indult ki. Ezek bujtogatják fel a munkásokat, s ha baj van, ők az elsők, akik meglógnak, s a teljesen nincstelen proletárok azok, akik a Szamuely elvtárs által végrehajtott kivégzéseket elszenvedik. Ajánlja, hogy a gazdatisztek mellé megbízható proletárokat nevezzenek ki, akik minden szavát és cselekedetét ellenőrizzék ezeknek a gazdasági vezetőknek, mert máskülönben az ellenforradalmi mozgalmat elfojtani nem lehet. Az a benyomása, hogy az ellenforradalomnak egyik célja az, hogy majd az osztagokba rakott gabonát felgyújtsa. Szükségesnek tartaná, hogy az ott dolgozó munkások fegyverrel legyenek felszerelve, hogy a termést meg tudják védelmezni. Jelenti, hogy az ő vidékükön a termés jó közepesnek ígérkezik, és az