Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

már 8—9-es terméskilátásról tehet jelentést, rozsban még jobb termésre lehet számítani. A tavaszi vetések most szintén szedik össze magukat. A kapásnövények a legutóbbi országos esőzések következtében nagyon megjavultak, így a tengeri és a burgonya is. Még felemlíti, hogy a vármegyei földmíves lakosságot igyekeztek a múltkori határozatnak megfelelőleg ruházati cikkel ellátni, szükségletre vonatkozó statisztikai adatokat is Összeállították, azonban a külkereskedelmi központ, részint pedig a népgazdasági tanács magatartásán meghiúsult a dolog. Ponciustól Pilátusig küldözgették őket, látszott, hogy nem akarják az ügyet támogatni. Kérték azt, hogy ne a vármegyére bízzák a lebonyolítását, vegyék a saját hatáskörükbe, nekik csupán, mint akik kezdeményezői voltak az ügynek, azt biztosítsák, hogy a cikkek nagyobb részét ők kapják. Természetesen erről szó sem lehetett. Hivatkoztak arra, hogy már több megbízottat küldtek ki Bécsbe, akik ott milliókat elherdáltak eredmény nélkül. Ilyen kísérletezésekre már több mint 10—12 milliót dobtak ki, és árut még nem sikerült kapniok. Mindenesetre szomorú, hogy a legügyetlenebb kereskedő tud árut hozni Bécsből, és a mi közgazdasági zsenieink képtelenek rá. A határhoz közelebb levő vármegyei direktóriumok részben csempészúton tudtak áruhoz jutni. Pest megye e tekintetben nehezebb helyzetben van, mert neki még a vasutat is biztosítania kell, megfelelő számú vasúti kocsi engedélyezését kell eszközölnie. (Egy hang: Lehet, csak akarni kell!) Igen, hiszen csak az akaraton múlik, éppen ezt mondja ő is. Kérték azt is, hogy biztosítsanak nekik néhány százezernyi korona kék pénzt, hogy a határállomáson ki tudják fizetni az árut. Erre sem voltak hajlandók, azt mondták, hogy nincs kék pénzük, ami van, az is más árukra szükséges. Az egyedüli megoldás tehát az, hogy a megye saját hatáskörében próbálja az árut beszerezni, küldjön megbízottakat Bruckba vagy más határállomásokra, s ott vegye át a kínálkozó árukat. Eddig kotelessógszerűleg a kormányzótanács illetékes szerveit keresték meg ez ügyben, de most kénytelenek konstatálni, hogy ezek a szervek képtelenek hivatásuknak megfelelni, és így a jövőben kénytelenek lesznek saját szakállukra cselekedni, s akár legális, akár illegális úton az árut megszerezni. Reméli, hogy a direktóriumnak módjában lesz bizonyos összeggel disponálni, és ezzel a behozatalt lebonyolítani. Neuhausz Vilmos felhívja a figyelmet arra, hogy a katonaság részéről kiküldött bevásárlók ezt a megbízatásukat nagyon sok esetben a saját meggazdagodásukra használják fel. Ami az erőszakoskodásokat illeti, ő mint a váci járás politikai megbízottja, ebben már többször megakadályozta