Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

fejadagokat a német vidék s a magyar vidék alsó része, rögtön a Duna mellett szolgáltatja be. Az utóbbi időben amily mértékben a szocialista közigazgatás és a szocialista irányítás a vármegyén erőteljesebben kezdett mutatkozni, éppoly mértékben kezdtek ezek az állapotok lassankint megszűnni. Az erélyes fellépésnek meg volt az a kedvező következménye, hogy az egyes birtokokról a tejfelhozatal napról-napra szaporodott. Egy másik nagyobb baj a tej összegyűjtés és szétosztás kérdése. Ez sajnos még a régi panamázó tejkereskedők kezében maradt. (Úgy van! Úgy van!) így történt meg az, hogy Sörégen például 540—550—560 liter tej maradt, és kannák hiányában nem tudták Pestre felszállítani akkor, amikor a proletárgyermekek százai és ezrei annyira nélkülözik azt a kis tejet, annyira megromlott, hogy tejtermék alakjában kényszerültek felhozni. És a tej Söregen megromlott, tejtermékeket kellett abból csinálni. Az Ábrahám-telepi birtokon is több mint 1000 liter tej romlott el naponként. Jegyzőkönyvet vétetett fel ezekről az esetekről, és bejelentette a dolgot a közellátási népbiztosságnál azzal a kommentárral, hogy hiába minden igyekezet, ha nem történik gondoskodás az összegyűjtött tej elszállításáról. A közellátási népbiztosság válaszában megnyilatkozott a szent bürokratizmus, ti. azt mondták, hogy nincs kanna, holott köztudomású, hogy kanna igenis van, de mégha nem volna is, vannak egyéb edények, üres hordók, amelyeket fel lehetne használni szállítási célokra. A földmunkás szövetség útján lehet a tejeskannák beszolgáltatását is ellenőrizni. A kiskereskedőktől elvették ugyanis a kannákat, de a nagykereskedők saját kannaszükségletüket megtartották. Ezt az anomáliát is figyelmébe ajánlotta a közellátási népbiztosságnak, és tegnajj már meg is jelent egy rendelet, amelyben újból rekviráltatnak az összes kannák. Mindezt csak azért említi, mert ez is dokumentuma annak, hogy még most is lépten-nyomon belebotlunk a kapitalista világba, különösen a kereskedőkkel való elbánásnál, akik úgy látszik nem tudnak lemondani a régi profitozásról. A kereskedők ma mint a közellátás szervei szerepelnek, de nem tudnak beilleszkedni a proletárdiktatúrába. Egyik lábukkal a proletáruralom, a kollektivizmus szolgálatában állanak, a másik lábukkal azonban még mindig kereskedők akarnak lenni, tovább akarják folytatni az átkozott kereskedői politikát. Úgyszólván mindenütt kétlelkű, kétéletű emberek vannak. Ez nagymértékben érezteti hatását különösen a közellátás terén. Kereskedők járnak vidékre is az élelmiszereket összegyűjteni, nagyrészben haza is dolgoznak. Ennek a tűrhetetlen visszáságnak megszüntetése céljából intézkedett, hogy minden gazdasági biztos, aki kimegy a vidékre, tartozik jelentkezni, vagy az ottani direktóriumnál vagy a földművesszovetség helyi csoportjánál, és igazolni azt, hogy mikor érkezett, meddig marad,