Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

és mit csinál. Intézkedett abban az irányban is, hogy a vidéki csoportok vezetői, azoktól, akik kimennek a vidékre élelmiszert gyűjteni, a batyukat szedjék el, mert a batyuzás nagy részben üzérkedésre, gscheftelésre szolgál, ami mint ilyen erkölcstelen, a proletárdiktatúrával össze nem egyeztethető. Kérte a közélelmezési népbiztosságot arra is, hogy községeit az egész országban ellenőriztesse, éspedig vagy az egyes községek direktóriumai vagy a földmunkás csoport útján. Ezek a megbízottak lemennek Vas megyébe, Sopron megyébe és sokszor egy hétig is ott tartózkodnak. Vagy lemennek pl. Kecskemétre, ahol — mindenki tudja — élelmiszerfelesleg nincs, mert két hónapon át mindent felettek a katonák. Ezek csak kirándulások abból a célból, hogy a napidíjakat fel lehessen venni, és hogy egy heti ott tartózkodás után üresen jöjjenek vissza. Ezentúl a kiküldötteknek jelentkezniök kell, és ha megbízólevelükre nem lesz rávezetve, hogy mettől meddig tartózkodtak valahol és mit végeztek, akkor napidíjaikat nem fogják megkapni. (Felkiáltások: À termelési biztosok is csinálnak ilyeneket!) Ez az intézkedés mindazokra vonatkozik, akik a vidékre kimennek, tehát a termelési biztosokra is. Nem várhatjuk a kofáktól és az egyszerű burzsujoktól, hogy jobbak legyenek, amikor az irányítók ilyenek. A községek helyzete sem egyenlő. Egyikben egész esztendőre való élelmiszer volt, más községekben ellátatlanok voltak. Ezekről az ellátatlan községekről gondoskodni kellett. Megjelent egy rendelet, amely szerint az ellátatlan községekről elsősorban a fölösleggel rendelkező községek tartoznak gondoskodni, s amennyiben még mindig maradna fenn valamennyi, az a főváros élelmezésének megjavítására Budapestre irányítandó. Volt olyan község is, ahol május végén egyes birtokokon 10 000 métermázsánál több gabonát találtak. A földmunkások, akikről az úri világ azt hirdette, hogy oly ostobák, mint a sötét éjszaka, amióta proletárdiktatúra van, megmutatták, hogy a gazdatisztek éppen a földmunkások szervezkedése folytán most már egy fél liter tejet sem tudnak ellopni. Emellett a földmunkások megtalálják a magtárakban vagonszámra elrejtett kölest és egyéb gabonamenynyiségeket is. A gazdasági biztosok és politikai megbízottak, akik ugyanezeken a helyeken jártak, ezeknek az elrejtett készleteknek nem jöttek nyomára. Már csak azért is szükséges, hogy a jövőben a földmunkások szervezete és a végrehajtó tényezők között való kapocs szorosabbá tétessék. A proletárdiktatúrának csak egy biztos támasza van, és az maga a proletárság. Ahol nem vérbeli j)roletárok állanak az ügyek élén, ott ha nem is ellenségekkel, de feltétlenül megbízhatatlan emberekkel állunk szemben, akikkel építő munkát folytatni nem lehet. Az ilyenek vagy nem látnak meg mindent, vagy nem hajtanak végre mindent, azért, mert a meglátásra és végrehajtásra