Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)
III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ
ügyi osztályvezető beszámolójához, amely az Intéző Bizottság június 9-i ülésén hangzott el. (Lásd a 269. számú dokumentumot.) Az elnök Porczió István válasza után adta meg a szót Gyurjás Józsefnek, az Intéző Bizottság közgazdasági osztályvezetőjének. Gyurjás József: Midőn Az Emberben megjelent támadás folytán László ellen elrendelt vizsgálat 1 következtében átvette az osztály vezetését, elsősorban azt tette vizsgálat tárgyává, hogy az általa végzett ügyek becsületesen és sociális szellemben lettek-e elvégezve. Erre vonatkozólag már a vármegye direktóriumának reputációja érdekében ki kell jelentenie, hogy mindazok a közgazdasági ügyek, amelyeket László hat héten keresztül vezetett, habár szakszerű szempontból másképp is lettek volna elintézhetők, a legkorrektebbül és a legnagyobb jóhiszeműséggel végeztettek. A másik kérdés, amelyet érinteni kell, az a földmunkások kongresszusa. A mezőgazdasági termelés körül nehézségekkel küzdünk. Magyarországon éppen a mezőgazdaság volt a legmostohább gyermek. Itt mindent fej nélkül csináltak, nem volt szerv, mely a rendszeres gazdálkodásra tanította volna a gazdát, mely a termelést tervszerűen intézte volna. A proletárdiktatúrára hárul az a feladat, hogy ezen, az országot eminester érdeklő kérdésben új alapot találjon, amelyen dolgozni, még előkészített munkaanyagot sem lehetett találni, hanem mindent újból kellett kezdeni, amihez még bizonyos bürokratikus nehézségek is járulnak. Egyik-másik népbiztosságban ez a túltengés is észlelhető. A mezőgazdaság terén is vannak folytonos súrlódások, hatáskörök és munkabérek körül. Súrlódások vannak abból kifolyólag is, hogy egyik-másik helyen az emberek még a földosztásról ábrándoznak. A földmívesek kongresszusa néhány nap előtt eredménytelenül végződött azon egyszerű oknál fogva, mert sem a földmívesek, sem a földmunkások érdekképviseletét nem vonták be a tárgyalásba, hanem csináltak egy tervezetet, kollektív termelésre, amely minden egyéb, csak nem kollektív, csak nem sociális terv, hanem inkább a régi kasznár virtschaftot akarja megcsinálni, amint az a múltban volt. Ezek az emberek, sajnos, még ma is alig tudnak erről az önkényeskedésről lemondani. Innen van az, hogy egy hónapban 400 ügydarab közül, amelyek a gazdatisztekre, a gazdaságok intézőire vonatkozólag adattak be, 300-at kedvezőtlenül kellett elintézni. Amint az előbb említettem, a földmíves kongresszuson sem lehetett értékes munkát végezni, és nem lehetett a mezőgazdaságban a termelés formáját megoldani, éspedig azon oknál fogva, mert ez a tervezet nem a szocialista állam részére készült, abból minden szocialista gondolat hiányzott; nem akart az más lenni, mint egy otromba, mammutszerű nagy állami
