Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

III. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ

centralizáció, amelyből az egyes községek szervezetei, továbbá a kerületi és a megyei szervezetek, szóval az igazi proletárdiktatúra teljesen hiányzott, s amely nem volt egyéb, mint egy rettentően nehézkes administrációs gépezet, amely azonban a kérdés megoldására alkalmas nem volt, mert rosszul volt kieszelve. Nekünk azonban ezek ellenére végezni kell a munkánkat, mert az egyik nagy feladatunk Magyarországból kiűzni az elnyomók nagy seregét, tehát ezek ellen ott kell a csatát megvívni; de a másik harcot, amely ugyanolyan fontos, idehaza kell befejezni, tudniillik biztosítani az évi termésünket. Mert ha száz fényes ütközetet nyerünk is meg az ellenséggel szemben, de elveszítjük ezt az egy csatát idebenn, akkor maga a proletáruralom, az egész proletárdiktatúra veszélyeztetve van. (Igaz, úgy van!) Minden erőnket, tudásunkat és munkánkat ez idő szerint a termés biztosítására kell fordítanunk. Ezért a földmívelésügyi népbiztosságnak a munkabérekre vonatkozó különböző rendeleteit kénytelenek voltunk félretenni, és a munkabér kérdését megoldani

2 egyszerűen úgy, ahogy az gyakorlatilag szocialista szempontból a legjobb volt. Tettük ezt úgy a Szövetség, mint a direktórium nevében is oly formán, hogy ahol már előzőleg magasabban voltak a munkabérek megállapítva, mint ahogy azokat a rendelet megállapította, minden további nélkül érvényben hagytuk az előző megállapodásokat, mégpedig azért, mert most felette áll minden bürokratizmusnak a termés biztosítása, és felette áll mindennek az, hogy az aratás simán fejeződhessék be. (Igaz, úgy van!) így csak érthető az, hogy a munkabérek körül nehézségek voltak, és vannak ma is. Azonban szolgáljon tudomásul az az elvtársaknak, hogy mindenütt, ahol találkoztak a munkások elégedetlenségével, hassanak közre ennek megszüntetésére azzal, hogy figyelmeztessék őket arra, hogy a földmunkás szövetségnek és a vármegyei direktóriumnak mi is az álláspontja ebben a kérdésben, ti., hogy mindenütt ahol magasabb bérek voltak, mint amilyeneket a rendelet megállapít, ezek a magasabb bérek érvényben maradnak. Tudjuk, hogy így ráfizetünk a termelésre, de ez nem fontos, fontos az, hogy a termelés le legyen bonyolítva, az ország élelemmel el legyen látva. (Úgy van!) Mi nem üzletszerűen termelünk, nem a kereskedelmi mérlegek szempontjából, hanem az ország ellátása szempontjából. (Helyeslés.) Lehet, hogy a mérleg pénzügyi eredményei szerint kedvezőtlen lesz, azonban ha az ország gyomra ki lesz elégítve, akkor kedvező lesz a mérleg, s ez a fontos. (Igaz, úgy van!) Ismételten kérném az elvtársakat, hogy mindenütt, ahol munkáskérdésekkel találkoznak, a munkáskérdést, amennyiben az a mezőgazdasági munkásokra vonatkozik, igyekezzenek ilyen értelemben saját hatáskörükben is megoldani, és igyekezzenek hozzájárulni ahhoz, hogy ezek