Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

mozgalom alakult ki, a tízes évekre a megélhetési viszonyok relatív javulása következtében az ún. agrárszocialista mozgalmak visszaestek anélkül, hogy a térség nincstelen parasztságának egésze vagy akár nagyobb része ideológiailag és politikailag emancipálódott volna, anélkül, hogy az ún. falusi triumvirátus (jegyző, pap, tanító), illetve a helyi hatalomban ekkorra már bekerülő birtokos parasztság meghatározta uralmi struktúra lényegesen megváltozott volna.

5 Ami a térség politikai életének igazi nóvumaként említhető, az az ipari munkásság kezdődő öntudatra ébredése. A nagyipari munkásság és a tudatos szervezés hiánya miatt az itteni, alapvetően kisipari proletárság erőteljesebb szerveződése a század elején indult. A 90-es években a Szociáldemokrata Párt országos kongresszusain még csak egy-két település (Cegléd, Kiskunhalas, Dömsöd, Dunapataj) képviseltette magát. 1900 után azonban már 15—20, melyek részint a Budapesthez közelebb eső északi települések (Felsődabas, Sári, Kakucs), részint a mezővárosok és a nagyobb falusias mezővárosok (Solt, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Szabadszállás, Dunavecse, Harta, Kecskemét) közül kerültek ki. A Szociáldemokrata Párt szakszervezeteket favorizáló szervezési koncepciója, s a tulajdon (szőlő, ház, állattartás) elérhetőségének tudata, mely egyik fontos komponense volt a kisipari munkás mentalitásának, együttesen azt eredményezték, hogy a Duna—Tisza közi ipari munkásság új orientációja a lazább szervezettségű, s inkább kulturális és érdekvédelmi funkciót vállaló és ellátó szakszervezeti csoportok munkájában való részvételként realizálódott. A politikai szervezettség szintjére csak a térség egyetlen városának, Kecskemétnek a munkássága jutott el. A háború kitöréséig ugyanis csak itt alakult folyamatosan dolgozó helyi szervezete a Szociáldemokrata Pártnak. A térség második legnagyobb városának, Ceglédnek a szociáldemokrata hagyományairól már ezt állapította meg Reiner Albert, a proletárdiktatúra időszakának párttitkára: „Amikor itt a helyi szociáldemokrata párt a régmúltban megalakult, nem volt több tagja, mint 3—4 lelkes ember, akiknek később sikerült egy kis osztályharc alapján álló csoportot megalakítani és megvédték az üldöztetések ellenére, a ceglédi munkásmozgalmat. De ez 5 MMTVD. 2. köt. 460—462., 474—475. p.; uo. 4/A. köt. 445. és 619. p.; DOLMÁNYOS István: Mezőfi és a koalíció. Bp. 1960, Akadémiai Kiadó. 87 p. 61. p.; KRIZSÄN László: Az 1919-es tanácshatálom és előzményei Pest megyében. = Pest megye múltjából. Tanulmányok. Szerk. KELETI Ferenc, LAKATOS Ernő, MAKKAI László. Bp. 1905, Kiadja Pest megye Tanácsa. 459 p. 306. p.; Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. II. köt. Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp. 1910, Orsz. Mon. Társ. 577 p. 46. p.; KISS József : Jászkunsági agrármozgalmak a kiegyezéstől a millenniumig. (1867—1895). Bp. 1968, Akadémiai Kiadó. 144 p. 111—127. p., különösen 112. és 114. p.; NAGY Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig. Bp. 1960, Múz. Közp. Prop. Ir. 146 p., különösen 90—105. p.; LÁNG Mátyás —VORÁK József: A munkásmozgalom története. — Kiskunhalas. Helytörténet monográfia. Szerk. JANÓ Ákos. Kiskunhalas. 1965. 396 p. 164—181. p.; ROMSICS, 1975. 321. p.