Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)
Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)
sem volt szak- és pártélet, minden megtört itt a munkások közömbösségén, amellyel a múltban saját érdekükkel szemben viseltettek. A voltaképpeni mozgalom az októberi forradalom után kezdődött . . ." 6 Duna—Tisza közének mintegy félmilliós összlakossága azonban eltérő településföldrajzi viszonyok között, különböző településtípusokban élt. A skála egyik végén helyezkedtek el a Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas stb. környéki tanyák, ill. a Duna mentére jellemző puszták és szállások, amelyeknek lakossága szinte kizárólag agrárnépesség volt. A népesség jelentékeny része élt 1 — 5 ezres összlakosságú falvakban, melyeknek foglalkozás-szerkezeti viszonyai alig különböztek a tanyákétól, pusztákétól. A térség 72 0—5000 főt számláló településének népességmegoszlása alapján elvonatkoztatott ,,átlag-falu" összlakosságából 3102 a mezőgazdaságból, 409 pedig ipar-forgalomból élt. Az értelmiség száma 52 főt tett ki. Az ősi parasztvilág sok elemét megőrző 72 faluban és kisközségben, ill. az út- és hírközlési viszonyok miatt a modern élet hatásait alig-alig megérző elzárkózott és magukra hagyatott tanyákon a Duna—Tisza közi össznépesség közel kétharmada (57,33%) élt. A lakosság foglalkozás-szerkezeti főarányainak ez a feudalizmust idéző megoszlása, az út- és hírközlési viszonyok önmagukban meghatározói voltak e települések politikai viszonyainak, hiszen a munkahely és lakóhely egységén alapuló élet, a munka szerkezete és technológiája, s az ezzel együtt járó életformabeli sajátosságok nagymértékben determinálták a tudati állapotokat, megnehezítették az új befogadását, alapul szolgáltak az ideológiai és politikai hamis tudat tartósabb továbbéléséhez. A kisebb-nagj^obb falvakat az óriásfalvak — Gergely András terminológiáját használva — a falusias mezővárosok követték. A 23 5000 főt meghaladó összlakosságú település közül Zagyvarékás, Solt, Izsák, Kecel, Ujkécske, Lajosmizse, és Kiskunmajsa őstermelőinek az összlakossághoz viszonyított aránya meghaladta a 80 %-ot. Csak a százalékos értékeket tekintve ezek a települések alig különböztek az „átlag-falutól", ahol az őstermelők aránya 85—87% volt. (Abszolút számokban természetesen kimutatható valamelyes különbség: az ipar-forgalmi lakosság száma 1000, az értelmiségé 100 körül mozgott.) A 23 falusias mezőváros többségében őstermelésből az összlakosság 65—80%-a, ipar-forgalomból 10—20%-a élt. Arányaiban C MMTVD. 2. köt. 34., 319., 355., 432. és 589. p.; uo. 3. köt. 15., 80., 120., 193. és 279. p.; Kecskemétre „Régi harcos" cikkét a Magyar Alföld 1919. május 1-i számában. Közli : Kecskemet es Kiskunság 1919 vörös lobogója alatt. (Szöveggyűjtemény egykori helyi hírlapokból.) Szerk. FENYVESSINÉ GÓHÉR Anna. Kecskemét. 1959. 132 p. 13—19. p. (Kézirat gyanánt.) A Cegléddel kapcsolatos A T é/)a£araí-idézetet közli NAGY, 58. p. Vö. HELTAI Nándor: A kecskeméti munkáslapok története. = Népkutató — honismereti Kör Évkönyve. 1964/05. 61 p. 4. p. (Kézirat gyanánt.)
