Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

resztül Eötvös Károlyt, Kiskunfélegyháza Holló Lajost, Kecskemét Szappanos Istvánt és Hock Jánost, Cegléd Károlyi Mihályt. Az 1892 és 1911 között megválasztott 65 országgyűlési képviselő közül 50 a Függetlenségi Párt különböző árnyalataihoz tartozott, s a Szabadelvű Pártra csak 11 esett.

2 E rétegek politikai véleményformálása két irányban kezdett módosulni a század végén és a század elején. Egyrészről jelentkezett a politikai antiszemitizmus és a politikai katolicizmus. Előbbi elsősorban Cegléden és Kecskeméten ütötte fel fejét, utóbbi pedig Kalocsán és a kalocsai szállásokon, ahol a propaganda mellett gazdasági eszközök is segítették térnyerését. Látványosan hosszan tartó sikert azonban egyik irányzat sem könyvelhetett el magának, egyetlen képviselőt sem tudtak a parlamentbe juttatni.

3 Másrészről a városi polgárság, s elsősorban a viszonylag magasabban kvalifikált városi értelmiség körében polgári demokrata, polgári radikális, szociáldemokrata, összefoglalóan a kormánykörök liberalizmusán túlmutató citoyen-törekvések jelentkeztek. Ez a meglehetősen vékony réteg részint a szervezkedő szociáldemokrata munkásságnak lett organizátora és ideológusa, részint szervezeti keretek nélküli szabadgondolkodó volt, s egyedi állásfoglalásként adta erre vagy arra a jelöltre voksát.

4 Eltekintve az előbbiekben már érintett vékony paraszti rétegtől, a századelő Duna—Tisza közi birtokos parasztjainak nagy tömege politikailag paszszív volt, idejét, energiáját anyagi lehetőségeinek biztosítása kötötte le. Igazán jelentős megélénkülése éppen korszakunkra, az első világháború utáni hónapokra esik. Mutatis mutandis, ez érvényes a törpebirtokosságra és a földmunkásságra is. A lakosság foglalkozás-szerkezeti főarányai önmagukban meghatározói voltak a kimondottan paraszti vidékek politikai viszonyainak. A birtokos parasztságnak az országosnál jelentékenyebb száma és aránya, közelebbről a közép- és gazdagparasztság erőssége ugyanis megnehezítette a földmunkásság ideológiai és politikai önállósodását. A század végén ugyan itt is előfordultak aratósztrájkok, de ezek többnyire megmaradtak az ösztönösség szintjén, minimális béremeléssel, s az esetek többségében katonaság bevetése nélkül lezárultak. Eltekintve a mezővárosoktól, mindenekelőtt Ceglédtől és Kiskunhalastól, ahol a századvégtől kontinuus és szervezett földmunkás2 LUGOSSY Endre—PARASZTHY Pál: A képviselő ház a jelenben és a múltban. 1892—1911. Bp. 1906, Athéneum. 129. p. 3 Uo., valamint KUBINSZKY Judit: Adalék-ok az 1SS3. évi antiszemita zavargásokhoz. = Századok. 1908/1—2. sz. (102. évf.) 158—178. p. és ROMSICS, 1975. 320—322. p. (Megjegyezzük, hogy a gyakrabban hivatkozott publikációk jegyzékét kötetünk végén külön közöljük, ezért ezeknél az írásoknál csak a szerző nevét, a vonatkozó lapszámot és szükség esetén a megjelenés idejét adjuk meg.) 4 Vö. Az értelmiség Bács-Kiskun megyében. (Történelmi szociográfia.) I—II. hely nélk. 1971. 184 p. (Kézirat a Bács-Kiskun megyei Levéltár — továbbiakban: B-KmL. — Helytörténeti Pályázatok Gyűjteményében).