Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

DOKUMENTUMOK - I. AZ I. VILÁGHÁBORÚ SZOCIÁLIS ÉS POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEIHEZ

ez utóbbinak nevelőatyjával szemben való követelését igazoló okmányt adni, amelyeket megbízójától ő (Kerkápolyi) vett fel; viszont teljesen ki van zárva az, hogy Kerkápolyi tisztán szívességből olyan 600 koronáról adott volna nyugtát Bácsi Gyulának, amelyet nem ő vett fel. E védekezés valószínűtlen volta méginkább megerősíti a vizsgálat során leszögezett azon egybevágó tényeket, hogy Bácsi Gyula azt vallotta, miszerint Kerkápolyinak 600 koronát adott, másrészt terhelt beismerte, hogy erről az összegről Bácsi Gyulának nyugtát adott. Kerkápolyi védnyilatkozatában foglalt azon állítás, hogy az ellene felhozott vád csupán valószínűségre van alapítva, az előadottak szerint meg nem állhat, az az állítása pedig, hogy ő magánmunkálati megbízásokat nem vállalt, hanem azokat rendszerint segédjével végeztette éppenséggel nem zárja ki azt, hogy ezen gyakorlat alól egyes esetekben, például a jelen esetben is, kivételt tett. Bizonyítást nyert a vizsgálat során, hogy vádlott Takács Miklósné László nevű fiának a póttartalékba helyezése iránti ügyében megbízójától 600 koronát kért, és 300 koronát tényleg felvett díjazás czímén. A vonatkozó nyugta beszereztetett, és a vizsgálati iratokhoz csatoltatott. Vádlott a tényállást maga is beismerte, később azonban letagadta, a nyugtán levő aláírásáról pedig kijelentette, hogy az hamis. Ellentétes vallomásának magyarázatául védnyilatkozatában azt adja elő, hogy első ízbeni kihallgatása alkalmával hiúságból nem akarta nyilvánvalóvá tenni, hogy az irodájában előfordult esetekről nincsen tudomása. E védekezés képtelensége már abból is kitetszik, hogy vádlottnak sem hiúságból, sem egyéb szempontból nem lehetett oka arra, hogy az irodájában előfordult olyan eset nem tudását leplezze el, amelyről azt állítja, hogy nem történt meg. Vádlott ezen érvelésének tarthatatlan volta, éppen úgy mint a kétféle ellentmondó vallomás, nemcsak hogy vádlott javára nem, de ellene bizonyít. Emellett feltétlenül terhelő maga Takács Miklósné első ízbeni vallomása. Takács Miklósné ugyan másodízben első kihallgatása alkalmával tett vallomását Kerkápolyi javára módosította, ez a körülmény azonban vádlott javára nem szolgálhat, sőt, egybevetve utóbbinak azonos eljárásával, azt a feltevést igazolja, hogy vádlott az első és második kihallgatás közötti időben tanút rábírta arra, hogy a javára tegyen vallomást, A nyugtán levő névaláírásnak kétségtelen valódiságát Kerkápolyinak sem a vizsgálat során másodízben, sem pedig a védindítvány védnyilatkozatában történt puszta tagadása meg nem döntheti. Minthogy a jegyzői magánmunkálatokról alkotott 1002/1911. számú vármegyei szabályrendelet 13. szakasza szerint az ebben taxatíve megállapított díjaknál magasabb díjaknak nemcsak követelése, de elfogadása is