Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)

Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció a Duna-Tisza közén (1926-1930)

részt a Duna-Tisza közére tervezték. Kiemelkedően magas volt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területére szánt objektumok száma: 1018. Az akció gyorsan és szervezetten zajlott le. A törvénytervezet 1926. februári parlamenti vitája után 8 hónapon belül sor kerülhetett az Alföldön felépült 361 új tanyai iskola felavatására, köztük a 28 új kecskeméti iskolaépület átadására. A kitűzött határidő, 1930 végéig valamennyi tervbevett népiskolai tanterem és tanítói lakás elkészült. 1930. október 25-én avatták fel az ötezredik számot viselő objektumot, a Szeged-rókusi iskolát. Az akció értékelésekor a jelentős állami segítség mellett figyelembe kell venni azt, hogy komoly terheket hárított a lakosságra adó és munkavégzés formájában. A községek jelentős része az államsegélyeken és államkölcsönökön kívül más pénzintézetektől is kénytelenek voltak magas kamatú kölcsönöket felvenni. Nem oldotta meg maradéktalanul az oktatásügy gondjait. A megépült iskolák azonban jelentős mértékben javították az iskolahálózat elmaradott állapotát, különösen azokon a területeken, amelyek korábban kevés figyelmet kaptak. Ennyi idő alatt ilyen nagyszámú iskolaépítkezésre korábban nem került sor. Az 1926. évi VII. tc. és az iskolaépítési akció különösen fontos volt a Duna-Tisza közi települések számára. A terület nagy részét magába foglaló mai Bács-Kiskun megye - amely a történeti Pest megye déli részéből és a régi Bács-Bodrog vármegye északi részéből alakult - napjainkig az ország legnagyobb tanyás megyéje. A tanyai lakosság növekvő aránya a századforduló éveitől folyamatosan újratermelte az iskoláztatási gondokat, s a népoktatási törvényben rögzített követelményeknek azok a közösségek is nehezen tudtak eleget tenni, amelyek egyébként fontos feladatként kezelték az iskolaügyet. A külterületek miatt az iskolákkal ellátott városok népoktatási statisztikái is megdöbbentő képet mutattak a zsúfoltságot és az analfabéták számát tekintve. Az akció az Alföldnek ezen a részén is komoly előrelépést jelentett a tanyai iskolahálózat bővítésében, de nem jelentette - nem is jelenthette - a problémák teljes és végleges megoldását. Hogy az egyes települések mennyire tudtak élni a lehetőségekkel és milyen eredményt hozott számukra az akció, azt több tényező befolyásolta: a birtokviszonyok és a közösség anyagi erején túl a kulturális örökség, az iskolaszervezési hagyományok, az iskolák jellege, a felekezetek közötti egyetértés és összefogás vagy éppen az építkezéseket hátráltató ellentétek. Más szinten