Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Magisztrátus és úriszék

a tizedesek hivatali kötelességei közé tartozott, 4 de a „város békéjén" őrködő strázsamester is bármelyik házba bemehetett megvizsgálandó, hogy „valami jövevény hit nélkül" nem telepedett-e meg a városban.

141 Egyértelműen és mindenkor a magisztrátus döntötte el, hogy kit fogad be avagy kit űz el a közösségből, s ha úgy ítélte meg, nem hoz hasznot valaki, könyörtelenül kitették a szűrét. A tanács úgy határozott, hogy „némely görög kereskedőket, akiknek boltja üres", így nem élhetnek másból, mint törvénytelenségből, elűzi a városból.

142 Nem csak „gyanús" személyeket tanácsoltak el, hanem pl. „Tót András halasi születésű csizmadia legényt"^ aki bár mesterségét 5 esztendeig Kecskeméten gyakorolta, felszabadulván polgárjogot kért, nem kapta meg, lévén a városban elég csizmadia: menjen oda, ahol született.

143 Még az sem volt elegendő, ha valaki „helybéli leányt" vett feleségül, ha „közönséges árendás" volt.

144 Ha viszont olyan ember kérte bebocsáttatását, akinek szakértelmére szükség volt, befogadták, így pl. „Esser Károly körösi okleveles patikus" azért kapott polgárjogot, mert a városnak szüksége volt még egy patikára.

145 Tulajdonképpen a jobbágyi állapotúak röghöz kötése és a 18. századeleji — a közbiztonság szempontjából bizonytalan viszonyok, nemkülönben bizonyos gazdasági érdekek következtében a mezőváros társadalma bizonyos fokig bezárult. Kialakult a „várost tartó emberek",

146 a „törzsökös gazdák (elég széles) rétege, akik nem nemesi voltukra voltak elsősorban büszkék, hiszen köztük nem nemesek is föllelhetők, hanem arra, hogy Kecskeméten születtek, sőt már apáik, nagyapáik is ott látták meg a napvilágot. Az idegeneket, a jövevényeket gyanúval fogadták, s szigorú vizsgálat után döntöttek arról, egyáltalán érdemesek-e arra, hogy Kecskemét polgárai legyenek.

147 140. uo. IV. 1501. a. Acta Commissionalia. Tizedesek instrukciója. 141. uo. A strázsamester instrukciója. 142. uo. IV 1504. a. 1754. december 30. 143. uo. 1808. február 22. 144. uo. 1756. február 15. 145. uo. 1808. február 19. 146. uo. IV 1501. a. Acta Commissonalia. 1786. november 6. A magisztráus beadványa az úriszékhez. 147. Vö RÉVÉSZ: 1956. 141. sz. jegyzet. A nyomaiban napjainkban is föllelhető, „gyütt-mönt" idegent gyanúval fogadó alföldi-mezővárosi. szemlélet gyökerei az 1700-as évekre nyúlnak.