Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

kaptam, de amit részemre Hajós István úr helyrehozott, és az öreg irányomban meghegedt. December 1-én esküdtem meg Mészáros Lídia nőmmel, Mészáros Dániel tanácsnok leányával. Meghalt 1851. február 28-kán. 1834. Igen sok és igen felséges jó bor termett. 1836. Rettenetes száraz esztendő volt, majd semmi széna se termett. Kun Sz. Miklós városa Patajon [ti. Duna-: Pest m. — I. B.] vette meg a szükségire. Bor semmi se termett. 1838. Nagy árvíz. Március 12-től 16-ig keveset szüneteltek a harangok. Szüntelen verték félre; hol ide, hol amoda parancsolták az embereket tölteni, amint ti. valamelyik részen szorította. Március 16-kán éjfél előtt kevéssel szakasztotta el az agyagosi (a dömsödi Dunától Szentmiklós irányába lefutó éren — I. B.] a töltést a víz, és háromfelől jött Dömsöd elöntésire. Tizenkét órakor azt kiáltatta le a bíró a toronyból: „Most már minden ember ne a vagyona, hanem élete megtartásával iparkodjék!" Borzasztó volt látni a romlást reggel. Sok házak ledüledeztek, a sok jószág dögölve, az emberek boglyákon, ölfákon, kazalokon s háztetőkön virradtak meg, a segítségérti kiáltozást szívrepesztő volt hallani. A helység keleti része romba dűlve, a dabi (szorosan Dömsöd mellettei falu — I. B.] papi lak víz alatt, sőt mondhatni: az egész Dab úszott, az utcán ladikkal jártunk. Hajós István úr (dömsödi földbirtokos — I. B.] kamarája sarkánál kötöttünk ki. Egész Dab lakossága a temetőbe hurcolkodott, az urak Dömsödre; nálam a kápláni lakon volt a Pap László és Deszáthy család. Az iskola tömve dömsödiekkel; majd egy hétig 37 személy tartózkodott nálam [ti. az iskola épületében — I. B.]. 18-kán reggel isteni tiszteletre gyűltünk a templomba, mely csak imából állott; nem volt egy is, ki zokogva ne adott volna hálát a szabadulásért. Délután néhányan ladikra ültek megnézendők a szentmiklósiakat, hogy élnek-é vagy egytül-egyig meghaltak, mert szárazföldet semmifelé se lehetett látni. Május 9-kén tartott körösi gyűlésen rendeltettem Kunszentmiklósra s. [ti. segéd-; — I. B.] lelkésznek. 14-kén délben érkeztem, 1 kocsi magamat, 7 pedig poggyászt hozott. Szomorú kinézése volt a városnak, mert a Szék felől mind romba voltak dűlve a házak, akiknek lakói a templomba, városházába és iskolákba voltak az