Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

Földvári Antal Naplója

árvíz alatt szorulva. A templom és városháza közt ladikon jártunk és talpakon [ti. talpfenyőkből összerótt tutajokon — I. B.] 1842. márciusban elrendeltettem Felső—Baranyába Büdösfára rendes lelkésznek, de nőmnek nem lévén kedve, és már ekkor Dömsödön egy kis 3 holdnyi szöllőcskére, Sz. Iványi pusztán pedig 2 fertályra tévén vételt, nem akartunk elvesztegetni, de leginkább László fiam [ti. a későbbi egyháztörténész, aki ekkor már iskolába járt — I. B.] szemem előtti nevelése visszatartóztatott. 1845-ik év június hó 20-ik napjára határozta a városi nemes tanács, hogy a Kiváltság Százados Innepét

21 a többi communitásokkal [ti. jászkun helységekkel — I. B.] együtt meg fogja tartani. Felszólította tehát evégre az akkori káplánt, Széles Lajos urat harmadnappal elébb, de ő készebb volt elmenni, mint a szónoklatot elvállalni. Nekem tehát mint az egyház segédpapjának nolle velle [ti. akarva-akaratlan — I. B.] engedelmeskedni kellett. A két kiküldött — t. Baky Ignác és Aczél Lajos urak — felszólítottak, miként lehetne a nevezett ünnepet legfényesebben megtartani. Én következőket ajánlottam: meghúzatni mind a 4 harangot szombaton este éppen naplementekor, másnap, vasárnap reggel napkeltekor elsüttetni mind az öt tarackot.

2

'' Két fertály 9-kor ismét az ágyúk kilövése mellett szólaljanak meg a harangok, és szokás szerint fertályig húzassanak. Tanítás [ti. a prédikáció — I. B.] előtt az alapige felvételekor, a prédikáció közepén s végén, az utóima közepén s az isteni 21. A fölszabadító háborúk után I. Lipót eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek 1702-ben, de 1745-ben a kerületek visszavásárolták földjeiket (redemptio), s régi kiváltságaikat visszakapták. 22. 1948-ig ezeknek a tarackoknak elsütésével búcsúztatták Kunszentmiklóson az óévet december 31-én, du. 3 órakor.