Illyés Bálint: A Fölső-Kiskunság a XVI–XVII. sz.-ban. Földvári Antal Naplója. Tasnádi Székelyék családi iratai - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 7. (Kecskemét, 1992)

A Fölső-Kiskunság a XVI-XVII. sz.-ban

utal a középkori Szentmiklós falu templomának építésmódjára, melynek környéke valószínűen a tatárjárás idején lett lakatlan pusztává. A bösztöri vetés kiemelve az összesítésből (Szintén pesti mérőben megadva) Szabadszállás Szentmiklós Bösztör együtt őszi búza 62 80+ 1/2 142 1/2 tavaszi búza 30+174 1 311/4 árpa 39 13 52 zab 13+1/4 1/2 13 3/4 köles 7 + 3/4 + 1/8 1/4 8 + 1/8 vetés összesen 152 +1/4+1/8 95+1/2 247 + 3/4 + 1/8 szekér széna 47 8 550 q A Pentz-féle lajstrom igen tanulságos gazdálkodáspolitikai szempontból a bösztöri nyilvántartással, melyből rögtön kiderül mért pörösködött, torzsalkodott rajta Szabadszállás meg Szentmiklós. Afféle gyarmatként használta, élte mindkét település. A lista külön-külön kimutatja az otthoni, valamint a bösztöri gazdálkodás állatállományát, vetéseit, a bösztöri szorgoskodás haszna nélkül ugyanis aligha éltek volna meg a szentmiklósi és szabadszállási családok, sőt nem tarthatták volna ki istállózott állataikat sem. Ne feledjük, hogy a 17. sz. végén még nem miénk a nagyobb puszták, mivel azokat csak a redemptioban váltottuk meg. Érdekes jelenség az is, hogy olyan nevekkel találkozunk Bösztör bérlői között, akik csupán ott szerepelnek, s ez bizony azt jelenti, hogy az összeírás idején még lakhattak kinn a pusztán, nem úgy, mint később, a XVIII-XIX. sz.-ban, amikor különösen a redemptio után mindenkit köteleztek bentlakásra, mivel minden háznál kötelező volt lóistálló tartása a jászkun hadak miatt. Másrészt pedig