Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])
Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig
a földosztás lehetőségekhez mérten igazságos elvégzése — oly nagy súllyal nehezedtek a terület közigazgatására, hogy mindezek megoldásához időre s alternatív lehetőségekre lett volna szüksége. Ilyen helyzetben igazán vétkes könnyelműségnek tekinthető a Népgondozó Hivatal eljárása, amikor is 1945 nyarán olyan telepes tömeget zúdított a területre, akiknek nemhogy elhelyezése, földdel való ellátása, de élelmük, megélhetésük biztosítására sem volt mód. Még 1947 februárjában is a következőket kéri Bács-Bodrog vármegye Földhivatalának képviselője az Országos Földhivataltól: "...kérem, hogy a német kitelepítés megindulásáig, illetve annak befejezéséig a vármegye területén a letelepítést szüneteltetni szíveskedjék. A jelenleg birtokban lévő telepesek szociális helyzete vármegyémben olyan kétségbeejtő, hogy ha még telepeseket telepítenének le, úgy ezek is csupán rossz anyagi körülmények és megélhetési nehézségek közé kerülnének. ...telepes túlzsúfoltság észlelhető: Bácsalmáson, ahol jelenleg folyik a felülvizsgálat, Csatalján, ahová a Népgon— dozó Hivatal 1945 év augusztusában olyan telepes tömeget zúdított, hogy onnan a telepesekből több családot át kellene telepíteni a földhiány miatt. Mivel pedig a rendelkezésre álló szőlőt a Gyomáról oda telepítettek hozzá nem értése miatt megművelni nem tudják,ezek kicserélése is sürgős intézkedést igényel. További túlzsúfoltság észlelhető Vaskút, Gara, Katymár és Kunbaja községekben, míg a többi községben túlzsúfoltság nincs ugyan, de a rendelkezésre álló házak és földterület teljes egészében kiosztást nyert." Lehetőségek híján csaknem megbénult a vármegye közigazgatása, s tehetetlenül állt az újabb helyzettel szemben a vármegye egész társadalma is. S hiába a nemzeti bizottságok, a különböző szakigazgatási szervek tiltakozása. Lehetőségnek egyetlen dolog kínálkozott e kényszerű körülmények között: a mielőbbi német kitelepítés. A Népgondozó Hivatal által teremtett lehetetlen helyzetnek azonban nemcsak azokban a hónapokban, években, de későbbiekben is viselni kellett a következményeit. Ugyanakkor megmutatta azt is, hogy tényleges beleszólás, s társadalmi ellenőrzés híján, mily törékeny s szűkreszabott a társadalomnak önsorsa intézésére a lehetősége. Természetesen tudjuk, hogy a közvetlen demokráciát gyakorló népi szervek hibákkal, részrehajlásokkal, bizonyos esetekben hozzá nem értéssel dolgoztak, de mindenképpen magukban hordozták az alulról szerveződő társadalmi ellenőrzés kibontakozásának reális lehetőségét, amelyre a későbbiekben is igazán nagy szükség lett volna. Éppen ezért a népi bizottságok tevékenységének túlszabályozása, majd fokozatos kiszorítása a döntési folyamatokból — tényleges kibontakozásuk előtt — olyan hiba volt, amely következtében az alakulóban lévő demokrácia szenvedett csorbát.
