Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság

A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság Nemzetiségi kérdés — koncepciók és realitások A magyar társadalomnak a háború befejezése után az élet újraindulását követően szükségszerűen szembe kellett néznie olyan évszázadok óta megoldatlan vagy elodázott problémákkal is, amelyek 1945—ben csak közvetve tartoztak ugyan a legfontosabb és legsürgetőbb gondok közé, de amelyek megnyugtató megoldása feltétele volt a demokratikus átalakulásnak. Ilyen megoldásra, váró feladat volt a nemzetiségi kérdés is, amely — jól tudjuk — nemcsak Magyarország, de a többi középkelet—európai ország történelmének is archimédeszi pontja volt. Szükségessé vált tehát egy olyan egyezség kimunkálása, amely egyrészt megfelelt a magyarországi nemzetiségeknek és az anyanemzetnek, másrészt megfelelt a határainkon kivül élő magyarságnak és Magyarországnak is. Ennek mielőbbi tisztességes, valamennyi érdeket figyelembe vevő megoldását nemcsak az ország háború utáni belpolitikai helyzete sürgette, de a kérdés évtizedek óta húzódó megoldatlansága, érzékeny volta is fontossá tette. A magyarországi németek kitelepítése első izben — bái— mennyire hihetetlennek látszik is — az 1943. április 17-i Hitler—Horthy megbeszélésen szerepelt. Az erről készült feljegyzés szerint Hitler ezt azért vetette fel, hogy "kiküszöbölje a szövetséges társakkal való konfliktusok lehetőségeit". Horthy egyetértett ezzel, hiszen az ország belső békéjét régóta zavarta a Volksbund erősödő tevékenysége. Németországnak úgy is szüksége van emberekre, és jobb volna, ha a németeket Magyarországról kicserélnék. Ezzel a magyar élettér is megnagyobbodna — mondotta. A gyors katonai összeolmás miatt azonban erre már nem került sor. 1944 november végén és december elején a demokratikus kibontakozás, a meginduló politikai élet központja Szeged volt. A december 2-án Szegeden létre jött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front széles nemzeti összefogást biztositö programja történelmi tényként szögezte le, hogy a háború elveszett: egyúttal megjelölte a legsürgősebb teendőket. Ezek között szerepelt a háborús bűnösök és hazaárulók felelősségre vonása. Külön kiemelte a program a demokratikus szabadságjogok biztosítását és maradéktalan érvényesítését, ezzel együtt a közélet, az oktatás, a kultúra megtisztítását a fasiszta mételytől, a faji és nemzeti gyűlölködéstől^ s állást foglalt a vallásszabadság biztosítása mellett. A program külön nem szólt az ország belső nemzetiségi kérdéséről és az országban élő nemzetiségekről. Azzal a prog—