Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])
Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig
ki t-e lepedő svábok sorsa. Igazi lehetőségek és alternatívák hiányában érdekeiket egymás rovására igyekeztek érvényesíteni. Ezért is szükséges, hogy a székelyek helyzetéről az időben kissé visszapillantva, ugyanakkor előre is szaladva egy részletesebb s átfogóbb képet adjunk. A bukovinai székely népcsoport külön történelme, s hosszú, hazát kereső útja 1764—ben, a Mádéfalvi veszedelemmel kezdődött. De a bécsi haditanács által elhatározott határőrség felállítása és a szervezés során használt erőszakos módszerek a tömeges kivándorlásnak nem lényegi, csupán kiváltó okai voltak. A XVII. század második felében a Székelyföldön fölhalmozódott szociális gondok, az egészségtelen társadalmi szerkezet, a nehezedő gazdasági körülmények korszerő, valódi fellendülést eredményező intézkedést sürgettek. Mindezekre azonban Bécs érdemben nem reagált. A "végső" összecsapásra az 1762—ben elhatározott és megkezdett határőrszervezés kérdésében került sor. A szabad székely réteg határozott ellenállást tanúsított a sorozások során, hisz ők az ősi szabadság sérelme nélkül az adófizetés és katonáskodás kettős terhét elképzelhetetlennek tartották, még a jobbágyok társadalmi emelkedést várva önként vállalták a katonáskodást is. A különböző érdekek által meghatározott, s ellentétekkel szabdalt társadalmi forrongást Siskovics báró a fegyverek szavával vélte lecsendesíthetőnek. A "... tiltakozó, ellenszegülő, peticiózó népet Mádéfalvánál halomra lövette 1764. január 6—ának hajnalán. Erre csend lett. A fegyverek szavát értette, a vérbefagyott 200 halott példáját félte a nép. Viszont a Moldvai hágót benépesítették a menekülők." Egy ideig Moldvában, a Tatros völgyében éltek, ahol több községet is alapítottak. A kimenekült székelyek számára azonban Moldva nem jelentett végleges megoldást. Fordulatot az 1774— es év hozott, amikor a török birodalom a Moldva északi részén fekvő Bukovinát átengedte Ausztriának. A tartomány első kormányzója Splényi tábornok lett, aki igyekezett a Moldvába menekült székelyeket rávenni arra, hogy települjenek át a gyéren lakott Bukovinába. Az elköltöző telepesek 1776/'77—ben, a Szucsava folyó partján megalakították Istensegíts és Fogadjisten falvakat. Néhány évvel később — 1783-ban —, maga II. József császár is meglátogatta a tartományt. Az uralkodót saját tapasztalatai késztették arra, hogy Hadik András grófot a tartomány benépesítésével bízza meg. Megkezdődött tehát a bukovinai honfoglalás második hulláma. Eredményeként 1784 és 1786 között megalapítják Hadikfalvát, Andrásfalvát és Józseffalvát.
