Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig

Hadik András szívén viselte a menekült székelyek sorsát, s letelepedésüket különböző kedvezményekkel segítette, könnyítette: jószágaikat,gazdasági felszereléseiket magukkal hozhatták, és amíg rászorultak, naponta segélyt is kaptak. Házépítésre, s gazdasági eszközök vásárlására is kaphattak pénzt, amit később vissza kellett fizetniük. A XIX. században a terület lassan benépesült: románok, lengyelek, szlovákok, örmények, zsidók, németek, ukránok telepedtek le a magyar falvak környékén. Joggal mondták hát a tartományról: etnikailag kicsiben olyan tarka, mint a Monarchia. A székely községek egy idő után már nem tudták eltartani saját megnövekedett népességüket, ezért a század végén nagy számban bocsátották ki a megélhetésért más vidékre elvándorolni kényszerülőket. A kitelepülök tengernyi szenvedésen mentek keresztül. Az idegenbe veszettség újabb és újabb stációit kellett végigjárniuk, holott rövid időn belül nyilvánvalóvá vált: a túlnépesedés kikényszerítette elvándorlások sem az egyén sem a közösség szempontjából nem jelentettek megoldást. A bukovinai székelyek régi hazájukat, Erdélyt sose tudták feledni. Talán éppen az a tény, hogy sorsuk mindig is a szakadatlan alkalmazkodás volt az új, illetve a számukra idegen társadalmi — természeti viszonyokhoz, szokásokhoz, életmódhoz, tette lehetővé, hogy olyan elevenen megmaradjon a székely közösséghez tartozás tudata. Ugyanakkor a Bukovinában eltöltött évszázadok az anyagi, gazdasági biztonságot sem hozták meg számukra. így a földszűke és a túlnépesedés okozta elszegényedés, valamint a II. világháborút megelőző évektől kezdve a hatóságok hivatalos el— románosító politikája is újabb megoldások keresésére ösztönözte a népcsoportot. Ehhez járultak a II. világháború kirobbanását követően azok a határmódosítások, amelyek Bukovina nemzetközi helyzetét is megváltoztatták. "Ilyen körülmények között a Teleki-kormány nem hivatalos csatornákon, a székely falvak papságának segíségével intenzív agitációt kezdett a székelyek között. .. .Az áttelepülés szinte fanatikus híve, akit — ahogy ő nevezte — baráti szálak fűztek Telekihez, Németh Kálmán 38 jozseffalvi plébános volt." A napról-napra változó háborús kül- és belpolitikai viszonyok s a székelyek részéről állandósuló nyomás — a katonaköteles fiatal férfiak tömeges átszökése Magyarországra, a megnövekedett optálási kérelmek —, arra késztették a kormányt, hogy 1941 elejétől egyre komolyabban foglalkozzon a bukovinai székelyek áttelepítésével. Többféle elképzelés alakult ki a telepítés helyét és mikéntjét illetően, ám április végére a bácskai telepítés képviselői kerültek többségbe a kormányon belül is.