Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig

létszáma közel 500- ról 250 főre apadt. Hasonló esetről számolt be a Bácsalmáson február 21—én írott jelentés is: "Tisztelettel jelentem — írja a főjegyző —, hogy helybeli besúgók közreműködése következtében az orosz katonaság csendőri szervezete németeknek közmunkára való elszállítása alkalmával több német nevű, de magyar érzelmű egyént is elvittek, akik részben hivatásuknál fogva, részben pedig pártállásuknál fogva a megkötött egyezmény értelmében elszállíthatok nem lettek volna. 1,32 Mautner Ferenc rémi kántortanítót, aki ellen áprilisban indult eljárás, többek között azzal vádolják, "hogy a németeket kiadta az oroszoknak, s az oroszok már kész jegyzékkel jöttek és annak alapján vitték el az embereket. 1,33 Nemcsak a megye területére érkeztek menekültek, de 1944 őszén innen is, különösen a sváb falvakból több mint 5000 ember kelt útra. A nyugat felé menekülők egy része a Volksbundban betöltött vezető szerepe, vagy a korábbiakban kifejtett egyéb németbarát tevékenysége miatt, félve a felelősségre vonástól, hagyta el faluját. Míg mások csupán a német propaganda fölszólításának engedve — miszerint a Birodalom csak a Birodalomban tudja véreit megvédeni — keltek útra.

35 A lakóhelyüket elhagyók számára azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Birodalom már sehol sem tudja "megvédeni" őket. 1945 tavaszán legnagyobb részük visszatért. Elhelyezésük azonban korántsem volt egyszerű, hisz elhagyott házaikat már mások foglalták el. "Katymár községből 1944 őszén mintegy 1800 német személy hagyta el a községet, akik most tömegesen visszatértek lakóhelyükre. Az elmenekültek házaikat időközben részben Jugoszláviából kiutasítottak, legnagyobb részben azonban a helybeli lakosság önhatalmúlag foglalta el. Kérünk sürgős intézkedést ebben a kérdésben, hogy visszatérhetnek—e a házaikba, vagy pedig miként történjen az elhelyezésük. Ugyancsak intézkedést kérünk ezen egyének ellátásáról, illetve kenyerük mikénti biztosításáról, mert a házaikban nem maradt semmi, az elhagyott házakat a partizánok és az oroszok teljesen kifosztották s így a kenyérgabonájuk sem maradt meg," — jelentette a Jegyző. S mindezeken túl, a háború tehertételei közül továbbra is megoldatlan volt az itt maradt bukovinai székelyek sorsa is. A telepítések népe A terület életében nemcsak 1944 őszén jelentett nagy próbatételt a bukovinai menekülő székelyek ellátása és elhelyezése, de a későbbiekben is. Különösen Csatalja, Gara és Vaskút esetében fonódott össze a letelepedő székelyek és a