Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete

az elöljáróság tekintélyét, ezt azonban úgy ítéli meg, hogy helyes törekvés rossz eredményre vezetett: "Itten városunkban voltak eleven eszű emberek, kik az idő, a* kor' kívánatit előre megsejdítek, kikiálták, viszhangra találtak, de ők a' hatalmas viszhangot személyes torzsalkodások, patvarkodások' trombitájává használták. Azt hitte a' dőre csoport, hogy minden rendin és helyén leend, mihelyt a' jelen tisztviselők kivettetnek, és helyökbe mások tetetnek." /153./ Lehetséges, hogy itt épp azoknak a szereplését ítélte el, akikkel korábban egyetértett. Az elmondottak alapján az első kérdésre azt felelhetjük: ha Szokolay nem volt is fölkészült történetíró, rendelkezett olyan műveltséggel, amely képessé tette a maga elé tűzött feladat megoldására. Igaz azonban az is, hogy becsvágya meghaladta erőit, s hogy ezt a becsvágyat labilis egyéniségéből fakadó izgágasága is ösztönözte. 2. Szokolay könyvében semièiféle utalás sincs arra, hogy Tomori Szabó közreműködött vagy segített jegyzeteinek készítésében, még kevésbé arra, hogy ö irta volna a jegyzeteket. Vahot /Gömöri/ korábban idézett vélekedése, amely úgy értelmezhető, hogy Szokolay készített verseket Tomori Szabó jegyzeteihez, már csak azért is elfogadhatatlan, mert Szokolay müvének első változata már 1815—ben készen volt, Tomori Szabó pedig csak 1833 őszén került Kecskemétre. Elfogadhatóbbnak látszik, amit Hornyik János irt. 1843—

ban, az Előleges észrevételek keltezésének idején, amikor valószínűleg sor került a mü végleges formába öntésére, Szokolay 62 éves, valóban nevezhető "elvénhedt és nehezebb munka általi kenyérkeresetre már tehetetlen ember"—nek. Tomori Szabó "megszánhatta", segíthetett neki versei "megsimitásá— ban", jegyzetek készítésében vagy ezek kiegészítésében. Talán ő kívánta, hogy Szokolay ne említse a nevét; lehetséges, hogy a müvet nem tartotta érdemesnek arra, hogy a benne való közreműködést a nyilvánosság előtt vállalja. Ez azonban csak feltételezés, az pedig kizárható, hogy valamennyi jegyzet tőle származik. Ennek az állításának maga Hornyik is ellentmond, amikor Szokolayt rója meg egyes jegyzetekért , vagy amikor Vahotot Szokolay jegyzet einek felhasználásáért hibáztatja Fontos érv Tomori Szabó szerzősége ellen az is, hogy több jegyzetben Szokolay saját életének eseményeit emliti: bécsi tartózkodását /15./, gyerekkori vadászását verebekre és denevérekre a ferences templom kerítéséből kialakított boltok padlásán /141./, az 1809—i nemesi felkelésben való részvételét /149./, azt, hogyan látta Bécsből, a Belvedere feletti dombról az 1819—i kecskeméti tűzvész fényét /150./. meg azt, hogyan gyógyította az 1831-i kolerajárvány betegeit /131./. Az ö szerzőségére vall a verses szöveg és a hozza kapcsolódó jegyzet többnyire szoros összefüggése, a szemlélet és a stilus